2011. augusztus 16., kedd

Kedd lett, mindig ez van

Vagyis ha hétfőt ígérek az biztos, hogy nem hétfő lesz :) Így lett kedd.....
Visszafelé megyek az időben, így könnyebb. Tehát, tegnap esett a hó! Ez errefelé igen nagy dolog, attól függetlenül, hogy tél van, és ugye otthon a hó ilyen esetben teljesen normális dolog. Na itt NEM az. A faluban ahol lakunk az életben nem láttak havat, ezért tegnap mindenki az utcán bámulta az eget, pedig csak 10 percig tartott, és ahogy földet értek a hópihék, azonnal el is olvadtak. A déli szigeten ennél sokkal nehezebb a helyzet, mondhatni katasztrofális. Főleg azért mert ahogy írtam nincsenek az emberek hozzászokva a hóhoz, és egy kicsit makacsok is. Azt mondják, hogy nem szokott ilyen hideg lenni, és nem szokott hó esni, az már nem érdekli Őket, hogy most mégis hideg van, és esik a hó. Azt hiszik, ha továbbra is gumipapucsban járnak, és rövid gatyában akkor majd javul az idő. Hát, nem így van :))))))
Aztán meló.
Két új dologba is belefogtam. Mindkettő varrógéppel van összefüggésben, mégpedig egy igen jó géppel. 2 hónapja vettünk egy komoly ipari varrógépet, hogy tudjak bútor huzatot varrni, vagy akármi más vastag, csak speciális géppel varrható anyagot. Varrok bőrt, és egy cégnek római függönyöket lakóbuszokba. Mindkettő meló még gyerekcipőben van, egyenlőre nem mondhatom, hogy folyamatos a munka, de azt már tudom, hogy végre valami alkotó munkát csinálok, és nagyon élvezem. Szeretnék majd cégeket megkeresni mail-ben, hátha szélesedik a munkalehetőség repertoárja.
És lassan indul a hotdog szezon. Az első munka szeptember 3-4 Taupo lesz. Remélem jól alakul majd, mert visszajárunk oda folyamatosan, meg amúgy is jó lenne a szezont egy jó bulival kezdeni :)
Tudom nem sok, de most egyenlőre ennyi.










2011. augusztus 13., szombat

Ismét

Úgy látom lassan megint itt az ideje, hogy belerántsak és írjak ezt azt. Na, ez nem most lesz, mert mindjárt megyek a csajokkal, vagyis a lányaimmal "soppingolni" egy aprót Thames-be, de holnap, vagy legkésőbb hétfőn pótolandó írok valamit majd :)))) Ezt lehet fenyegetésnek is venni :)

2011. július 24., vasárnap

Apa 40 volt






Ez nem most volt, hanem Június elején, de az igazi ajándék most került elhelyezésre, felhelyezésre :)
Itt van

És lőn vala.....

Időszámításunk után 2011 évnek a július 14.-ik napjától végre valahára megkaptuk a Resident Visa-t. 1 azaz egy nappal rá megérkeztek az útlevelek is. 10 hónap várakozás után, ami tényleg leginkább csak várakozással telt, mert ténylegesen semmi papírra vagy bármi másra nem volt szüksége az Immigration-nak, végre VÉGE!
Egy alkalommal kellett plusz orvosi papír, egy alkalommal valamilyen igazolás az otthoni katonaságtól, és azt hiszen nagyjából ennyi.

Buli nem nagyon volt, de azt a féltve őrzött Tokajit azért csapra vertük :))))

2011. június 27., hétfő

Változtattam

Valahogy most ez a külső illik az itteni időjáráshoz. Tél van, de ez nem hóval jár, hanem eszement mennyiségű esővel. Persze ettől gyönyörű zöld minden, és amikor végre kisüt a napocska, annyira, de annyira bírok neki örülni, hogy az már nem emberi. Bezzeg nyáron meg annak örülök, ha esik..........
Itt lép életbe a következő jellemzés Rólunk NŐKRŐL hogyaszongya:

A NŐ NEM TUDJA, HOGY MIT AKAR, CSAK AZT, HOGY MIT NEM!
És ezzel Én is pontosan így vagyok, apróbb kivételektől eltekintve :)
Amúgy érdekes mióta itt élünk mennyire jóban bírok magammal lenni. Eleddig nem tudtam ki lakik ott legbelül, de mivel itt sokat vagyok egyedül, és sokat jár az agyam...elemzek, megosztok, kipakolok, emésztek / de itt nem a megfogható táplálékra gondolok/ így többé kevésbé megismertem, és megszerettem a bennem lakó akárkit, akit mondjuk nevezhetünk "kicsi Én"-nek :) Eddig is itt volt, de mivel nem voltam vele kettesben sokat, nem hallottam, hogy segíteni akar.
"kicsi Én" érdekes egyéniség, sokat tanultam Tőle, és a megérzéseiből, tanácsaiból. Ráadásul sok mindenre emlékszik amire Én nem. Biztosan most sokan enyhén szólva hülyének néznek, de abban a korban vagyok amikor az ember napi szinten elgondolkodik, hogy MIÉRT IS??? Persze tudom, hogy ehhez nyugalom kell, és elkapni olyan érzéseket, gondolatokat amik amúgy ha nem figyelünk csak úgy tovasuhannak. Én szeretem megélni az örömömet, a szerelmemet, a bánatomat, a haragomat, és minden csodás emberi érzést......tanulok belőle, egyre többet és többet. Viszont sokszor, de nagyon sokszor érzem azt, hogy ezt már megéltem, és pontosan tudom, hogy reagáljak, vagy ekkor jön elő "kicsi Én"? :) Olyan utazások ezek amikor kívülről látom, érzem mi történik, minta nem Én döntenék, nem Én beszélnék. Ha így folytatom mire ténylegesen megöregszem, külsőleg is, valamilyen föld felett lebegő életet fogok élni. Talán addigra már nem érint meg az emberek instabilitása. Nekem ez a legrémisztőbb tulajdonság ami létezhet. Ha látom Valakiben, hogy imbolyog, nem tudja merre, minek, hova???? Csak van.....elfecsérli ezt a gyönyörű életét. Hagyja, hogy apró, amúgy egy pillanat alatt megoldható, problémák letarolják, és csak úszik az árral, amerre a víz viszi. Nem akar semmit, nem él meg semmit, nem is ÉL!
Elkalandoztam....bocseszka :)

New York Hot Dog


Akkor akartam írni amikor már megvan a Residency, de sajnos még ez várat magára, és már leég a pofám amiért ennyire elhanyagolom a blogot. Meg az is baj, hogy a fene facebook-on fent vagyok, és ami érdekes,  történik azt ott megosztom, és slussz-passz, ide már nincs kedvem.
Van viszont másik hírem :)


The Food Truck Show

Szerepeltünk az NZTV One csatornáján, vasárnap este főműsoridőben :) Ez a felvétel már januárban megtörtént. Öt óra hosszat nyúztak minket, persze közben meg dolgozni is kellett, és volt amit többször felvettek. A végén az 5 óra hosszas felvételből lett 8 perc :))), de reméljük az üzletnek majd jót tesz. Ha egy rendezvényen megismernek már az nagyon jó!!!

2011. május 4., szerda

Vagyok......






Tehát volt húsvét, megvót az Anyák Napja, és a Május 1. is. Lizzy lányomnak / 2 éves feka labi, aki Wena gyermeke/ találtunk új gazdit, aminek örülök is meg nem is. Hamarosan repülőre ül, és meg sem áll a déli sziget legdélebbi csücskéig, ami nagyon csodálatos vidék, de kegyetlen messze van. Egyik szemem rí, a másik nevet!
Egy hete csináltunk 20 adag gesztenyepüré kockát. Ez itt csoda számba megy!!!! Van egy kedves ismerősünk ahol van 3 gesztenyefa, és Nekik fogalmuk nincs mit kezdjenek a terméssel. Már tavaly is szóltak, hogy dézsmálhatunk kedvünkre, de valahogy nem ült bele a bogarantyú a fülembe. Idén viszont vagy 12-15 kilót szedtünk amiből 20 adag 300grammos gesztenyemassza kocka lett. Szépen várják a mélyhűtőben az elkerülhetetlen sorsukat. :) Nem nagy ördöngösség megcsinálni, mondjuk a pucolás az nem semmi, de mint minden genya munka ez is az enyém volt, a többiek inkább csak szemmel segítettek :)))
Aztán tegnap csináltam madártejet....már nem emlékszem mikor csináltam, vagy csináltam-e valaha???!!! 2,5 liter tejből, és 11 tojásból sikeredett összecsapni a folyékony kalória bombát. Gyorsan elfogyott, ennél többet nem igazán tudok írni, mert mára már se híre se hamva :)
Persze még egy csomó minden történt az elmúlt hetekben, címszavakban:
- jönnek a szüleim decemberben
- megérkezett a barátném a gyerekeivel
- nagyot veszekedtünk a "Nagy fehérrel" a múlt héten
- napokig tartott, megszenvedtem
- a veszekedésünk után kaptam új mellényt, új itthoni finom meleg papucsot/ hülyék a férfiak!!!!/
- tanulok angolul, ugyanis ez volt a veszekedésünk kiváltó oka /hülye vagyok, hogy eddig húztam!!!!/
- hamarosan, vagyis június 2.-án megszűnik a munkahelyem létezni
- ha minden igaz maradhatok, de majd az új tulajokkal kell ezt letárgyalni
- semmi hír a residency eljárásunkról, amitől lekaparom a tapétát / ha lenne :)))/
- kaptam új barátnőt, egy porszívó személyében, Vele minden gondomat meg tudom beszélni, nagyon megértő, és hallgatag típus
- elkezdődött a suli a csajoknak, ennek örülök, mert szeretem Őket tényleg, de nagyon, csak az agyamra mennek amikor szünetben itthon vannak :) / habár a Koryt nem sokszor láttam/
- a "Nagy fehér" volt pecázni, nagy halakat fogott aminek meg Ő örült, három napig halat ettünk......megnyugtatásképpen a lent látható rája még él, Őt egy könnyed mozdulattal visszaengedte!!!!

No, egyenlőre ennyi, hogy tessék-lássék élek még :)

2011. április 22., péntek

Nagyjából húsvét

Hát, mióta itt vagyunk, nem volt "rendes" húsvét Nálunk. A rendes alatt azt értem, hogy a megszokott Magyar húsvét. Nem festünk tojást. Ez a Mi hibánk, de a lányok is nagyok már, és mivel nem jön locsolni senki, nincs is értelme festegetni. Sütni szoktunk kalácsot, de a füstölt sonka már kimarad. Most jut eszembe, hogy a Nagy Fehér éppen egy füstölőn munkálkodik, hogy tudjunk kolbászt tölteni, és azt felfüstölni. A hurka töltőt már a Szüleim kiküldték, és már többször csináltunk kolbászt, de azért a füstölés nagyon hiányzik.
Azért nagy zabálások vannak, ez itt is nagy divat. Amúgy végig dolgozom az ünnepeket, és ettől megint csak veszít a dolog a fényéből. Nincs meg a kellő akaratom sem azt hiszem. Mert a karácsonyból tudok is azt csinálni a plusz 30 fok sem akadályoz meg, de a húsvét valahogy nem az Én ünnepem. Azt hiszem otthon sem volt, inkább nyűg...talán mert muszáj volt. A karácsony bensőséges, nyugodt családi ünnep, a húsvét meg hangos, zajos, és ha kell ha nem mindenki rohangászik. Hát így marad meg Nekünk a nagyjából húsvét :))))))
azért
MINDENKINEK NAGYON BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!

Rövid leszek

MA KEZDŐDIK ÉLETED HÁTRALÉVŐ RÉSZE!!!

2011. április 8., péntek

Dögrováson

Tudtam, abban a pillanatban amikor beletüsszentett a levegőbe, az a 4-5 év körüli gyerek aki az apja nyakában volt a múlt szombaton bevásárlás közben, vagyis inkább a bevásárlás elején. TUDTAM :((( hiába fordítottam el a fejem, akkor már tudtam. És most dögrováson vagyok. Brrrr, nagyon nem szeretem, mert nyüszizésre ad okot, sajnáltatom magam, és ilyenkor még annál is jobban elvárom a törődést mint amúgy.
De tényleg szarul érzem magam, mivel a mandulámat kivették, így ilyenkor az amúgy is lestrapált nyirokmirigyem veszi le a gyulladást jelezve azzal, hogy kb. 3x akkora mint normál állapotban. Lángol a torkom, amikor tüsszentek majd bepisilek a fájdalomtól, és vagy 76 évesnek érzem magam. Menni nem esik jól, hát még ahhoz hozzákészülődni, vagyis felállni.....irtózatos egy állapot ez. Nagyjából 2 évente fordul elő velem, hogy elkapok egy ilyen nyavalyát, persze orvoshoz nem megyek, hanem hagyom, hogy a "házi doktorbácsi" kikezeljen a mindenféle trükkös, jól kipróbált varázslataival :))) Hagyom magam, leszek a "kísérleti áldozata" csak jöjjön már haza, és gyógyítson meg, és szeretgessen, meg főzzön finomat. Igaz semmi értelme, mert éhes sem vagyok, és sem az ízeket, sem a szagokat, illetve illatokat nem érzem, ................de NAGYON JÓ, HOGY KIRÁLYLÁNY lehetek 1-2 napig :))))))

2011. április 4., hétfő

Rettenet

Amíg nem láttam, eszembe sem jutott. De most, hogy láttam, kerülök minden olyan terméket amit állatokon kísérleteznek ki!!!! Ezen a bolygón minden a pénzről szól!!!
Ezért ne vedd meg azokat a termékeket amiket állatokon kísérleteznek ki!
http://www.facebook.com/album.php?aid=36208&id=186858818019149

http://www.youtube.com/watch?v=O0_Hs9hPvgo&feature=player_embedded#at=15

http://www.facebook.com/home.php#!/video/video.php?v=1880971539560&oid=186858818019149&comments

Ezeket a termékeket NE VEDD MEG!!!!
http://www.facebook.com/note.php?note_id=186865994685098

Ezek a cégek NEM KÍSÉRLETEZNEK ÁLLATOKON!!!!
http://www.mediapeta.com/peta/PDF/companiesdonttest.pdf

Hétvége

Tehát egy kis hétvégi összesítő....
Szombaton Te Kuiti-ben voltunk az éves birkaterelő fesztiválon. A hely 150 km-re van Tőlünk, de mivel nem volt hatalmas összeg a beugró, megkockáztattam. Reggel fél 5-kor keltünk, egy órával később indultunk és   nagyjából fél 8 körül értünk a helyszínre :)
Sok vásáros volt, ami az eddigi tapasztalataim szerint jó, mert ha sok a csetreszes akkor Ők már tudnak valamit, tehát várhatóan lesz vevőanyag. Így is volt, fél 2-kor lehúztuk a rolót, mert mindent eladtunk amit vittünk. Óvatosan készültem, így nem nagyon vásároltunk be előre, de így is jó nap volt.
A hétvége még egyéb "meglepivel" is szolgált. Még pénteken este felhívtuk az Anyósomat, mert kiderült, hogy kétoldali tüdőgyulladása van. Persze ügyesen titkolta, talán még saját maga előtt is, így már csak akkor vett tudomást a bajról amikor a szervezete beadta az unalmast, és nem tudott kikelni az ágyból. Az orvos elkezdte kezelni otthon, de ez kevésnek bizonyult, ezért a pénteki tüdőszűrő után nyomban bent is fogták a kórházban az intenzíven. Mindenki halálra ijedt, minket is beleértve. Sikerült beszélni a kezelő orvosával aki elmondta, hogy sokkal jobban néz ki, mint amit a leletek mutatnak, és még pár napig bent tartják az intenzív után is.
Most már az osztályon van, és lábadozik. Remélem vasárnap már otthon lesz, és tudunk beszélni Vele a skype-on.
Most először éreztem olyat, hogy messze vagyunk, és nem tudok menni!!! Nem jó érzés, bíztam persze a családban, hogy mellette lesznek, de mehetnékem volt. Tudom az agyammal, hogy akkor sem történik másképpen a dolog, ha otthon vagyok, habár talán, mert rendszeresen feljártam a Mammához, és biztosan észre vettem volna, hogy valami nem stimmel. Persze lehet önostorozni, meg lelkiismeretfurdalni, és fejjel a falnak menni, amit meg is teszek képletesen.......

A jövő farmja

Nagyon tetszik ez a kisfilm. A jövő van benne, hiszen mindannyian tudjuk, már nem sokáig létezik az a világ amiben felnőttünk, és most is élünk. Akár tetszik, akár nem,  már fújdogál a változás szele, és Én hiszek abban, hogy ez nem a végzetünk, hanem egy új korszak kezdete. Bízom benne, hogy sikerül az emberiségnek még ha áldozatok árán is, de fennmaradnia, továbbélni. Itt Zélandon ez a fajta életmód már létezik. Sok farm van nagyon távol a civilizációtól, ahol boldogan élnek az emberek teljesen fenntartva, eltartva önmagukat.
A sok mindenen kívül ami miatt ide vezetett az utunk, lassan kezd kirajzolódni, hogy talán a miatt is vagyunk itt, hogy túléljünk. Kezdem megérteni miért volt az az "erős kéz" a segítségünkre aki az utat mutatta. Nekem ez a kisfilm útmutatás, remény ahhoz, hogy a megkapott lehetőséggel tudjak, tudjunk élni.

2011. március 30., szerda

A szőke és a blogja

Én vagyok!!!! Ma egy kicsit mindenfélét nézegettem a blogon, és nagy bánatomra nem csak nézegettem a mindenfélét, hanem nyomkodtam is az egerentyűn a gombokat.
Ennek az lett a következménye, hogy jobb oldalon alul ahol a rendszeres bloglátogatók vannak, vagyis "Ők", valahogy letiltottam a képeket :(((
Most két kép van, pedig volt sokkal több is. Azt kiírja, hogy mennyien nézitek, de a képek eltűntek szőrén szálán. Egy dolgot biztosan tudok, hogy Én vagyok a ludas, sőt azt is tudom hogyan csináltam, csak visszacsinálni nem tudom.
Ha Valakinek lenne ötlete, "szőke vagyok, nem tagadom" jeligére a hozzászólásokban várom :))))

2011. március 29., kedd

Már jobb ám :)

Sokkal jobb a kedvem, vagyis van! Habár szombaton megint bosszankodtam egy sort, de azt hiszem ha az ember "ujjat húz" az Immigration-el, akkor így jár :)
Szombaton megérkeztek az útlevelek, nem nem, ez még nem a Residency, hanem a Work Visa matrica. De, a Kory útlevele nem volt a csomagban. Kaptunk egy információt, hogy az Övé ottmaradt egy másik officer-nél............ jaj, tényleg lehet le sem írtam mi történt :))))
Tehát ugye beadtuk első körben a Work Visa-ra a papírokat egyben mindent, de az útleveleket nem tettük a csomagba. E miatt másnap visszamentünk, és azokat szépen az átlátszó borítékba raktuk, és a segítőkész kisasszony tanácsa alapján ráírtuk az officer nevét. Na, mostan az első már novemberben beadott WV kérelmet elutasították azzal, hogy nincsenek benn a papírok a borítékban. Mi persze amikor minden kitöltendőt beletettünk, írtunk egy levelet, hogy a PR officer-nél vannak a mindenféle egyéb papírok amik kellenek a WV-hoz is. Természetesen nem vette a fáradságot a WV officer, hogy a felette lévő emeleten dolgozó PR officerrel beszéljen, vagy akár egy k...va emailt küldjön, ezért dolga végezetlen visszadobta az egész hóbelebancot, egy hónappal a leadás után.
Amikor megkaptuk a levelet, hogy mi van, majdnem dobtam egy szaltót, és másnap már mentünk is a kirendeltségre. Ott erős elnézések közepette /Ők kértek elnézést/ megint beadtuk a papírokat. Miközben sorba álltunk, bejött egy nő, és leadta valakinek az útlevelét amit Neki postáztak ki......nem jó ómen, gondoltam :)))))
Ezennel nem dobták vissza a cuccokat de....., és innen akinek nem bírja a gyomra az izgalmakat kérem ne olvassa tovább :))) Esetleg szédül a hülyeségtől :))))
Négyünk útlevelét három officerhez adták ki. Az a baj, hogy túl sok indiai dolgozik az Immi-nél, és nem csinálnak IQ tesztet, semelyik formáját sem.
Az Enyémet és az Esztiét egy emberhez, a Kory-ét másikhoz, de még ezeket a Henderson-i kirendeltségen, és a Győziét pedig elküldték Manukau-ba :)))))
Ez nem olyan régen derült ki, mert már 3 hónapja várunk arra a szerencsétlen WV-ra, és kissé aggódtam, mert közben lejárt. Féltem, hogy egyszer csak kopogtatnak, aztán irány a darány :)
Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ilyen esetben van egy átmeneti Visa, nem kell aggódni.
Na, és a hab a tortán, hogy addig amíg nincs hivatalosan jogalapunk itt lenni, ez ugye a WV, addig a Residency officer sem tud tovább lépni az üggyel.
Itten tartunk most :)))
Vagyis ott, hogy várjuk a Kory útlevelét, ami állítólag már múlt héten csütörtökön készen lett, de még nem postázták, a fene tudja miért.
Esküszöm itt mindenki előtt, ha túl leszünk ezen a szarságon, úgy berúgok mint az albán szamár, és nem érdekel kinek mi a véleménye a csúnya, hányós, büdös, dülöngélő, félrebeszélő igaz, nagyon kedves , és oda adó negyven körüli nőkről :)))))))))))))))))))))))))))))))))

2011. március 25., péntek

Itt az ŐSZ

Itt van.....hát nem végre. Nálatok otthon tavasz van, itt pedig eljött az ideje az ősznek. Az életkedvem a béka segge alatt van, semmihez nincs kedvem. Világvége hangulat :(
Brrrr, de azért kilábalok ám ebből, remélem a lehető leghamarabb :)
Tegnap már gyógyfőzést eszközöltem, pedig nem nagyon szeretem ezt a mindennap "mi a fenét főzzek ma" dolgot, de tegnap még tortát is sütöttem, sárgarépa tortát, meg paníros kaja volt, minden jóval. Éreztem már, hogy lassan megy lefelé a híres optimizmusom, és életkedvem. Na, mára azt hiszem teljesen a gödör mélyén van :)))) Alábukom, és megkeresem :))))
Szokott ilyenem lenni nyáron is, szerencsére nem az évszakoktól függ, hanem csak a szokásos egyszer fent egyszer lent szindrómám van. Majd megjön a család délután és sokkal, de sokkal jobban leszek....aztán lehet, hogy hozatok egy nagy vájling fagyit, vagy beverek egy egész tábla csokit. Xanax helyett egészen megteszi, és nem károsítja az agyamat, csak a hájam nő :))))
Már szaladok is sms-t írni a "Nagy Fehér"-nek, hogy teljesítse a kívánságaimat!!!!!! :)

Új hírek:
Megkaptuk a Work Visa-t, igen ám, de csak 6 kerek hónapra. Nagy valószínűséggel a Recidensy eljárás miatt van ez, mert minek Nekünk tovább ha amúgy is megkapjuk az állandó papírt. Viszont a fizetnivalót nem osztották el arányaiban :)
Most várjuk az útleveleket, ami talán a héten még ideér, mert itt szombaton is jön a postás, ha meg nem, akkor a jövő hét elején.
Aztán ha a másik eljárás is befejeződött akkor megint küldhetjük be az útleveleket :)))))
Tényleg...
Tudja Valaki, ha lejár a Magyar útlevelünk, benne ugye minden fontos kis matricával, és hazamegyünk megcsináltatni az újat, akkor mi van amikor jövünk idehaza??? Bejövetelkor mindent újramatricáznak? Kell Nekik a régi érvénytelenített is?

2011. március 22., kedd

Angol

A hétvégén találkoztunk magyar ismerősökkel, és témaként előkerült a beilleszkedés, és az ezzel járó nyelvismeret is. Számomra érdekes véleményt hallottam....
Miszerint aki nem beszéli tökéletesen az angolt, vagy akcentussal beszéli, ami ugye mindenkire vonatkozik aki nem gyerekként tanulja a nyelvet, azt lenézik az itt élő "őshonos" emberek, és elvárják, hogy tökéletesen kommunikálj. Az akcentus amúgy is érdekes dolog. Erre egy másik véleményt hallottam, tehát, ha olasz, spanyol vagy francia akcentusod van, az nem nagyon zavar senkit, hiszen ismert, elismert népről, országról beszélünk, és az itteniek számára egzotikus emberekről. Viszont ha az itteniek által szinte teljesen ismeretlen Magyar akcentusod van, mindjárt kritika éri az embert.
Nekem pedig ezzel szemben az a véleményem, hogy mindenki a maga számára megfelelő szinten tanulja meg a nyelvet. Vagyis, ha a munkájában megállja a helyét, az életben a hétköznapokban elboldogul akár kisebb nagyobb buktatókkal annak nem hiszem, hogy olyan emberek miatt akik mondjuk így inkább, sznobok, alacsonyabb rendűnek kellene éreznie magát.
Én még nem találkoztam olyannal aki a nem nyelvtudásom miatt szólt volna, vagy e miatt nem volt hajlandó barátkozni Velem. Gondolom ennek a véleménynek egy rossz tapasztalat az alapja, vagy a rosszul megválasztott baráti társaság, esetleg egy munkahelyi összezörrenés, amikor már nincs mivel előhozakodni akkor a mások által hiányosságnak vélt dologba kötnek bele.
Persze a véleményem amiatt is kialakulhatott, mert nem beszélem jól a nyelvet, a magam elképzelése szerint, és könnyebb így megmagyarázni a lustaságomat, mint elkezdeni magolni :)
Azt is hozzátenném, hogy Én nem akarok asszimilálódni, csak itt élni, mert itt jó Nekem. Nem tudom hova vezet majd az élet, de nem tudom elképzelni, hogy be akarjak úgy illeszkedni egy társadalomba, hogy azonosuljak vagy esetleg olyannal barátkozzam aki ezt elvárja Tőlem.
Azt meg főleg nem, hogy a véleménye érdekeljen :))))))

2011. március 15., kedd

Szeress így...

http://www.youtube.com/watch?v=ihOSQKTSPqI

Nagy kedvenc!!!!
Érdekes, hogy hiába vagyunk különbözőek, azért van amit egyformán gondolunk, vagy hasonlóak vagyunk ............. mégiscsak.
"Pedig nem leszek már jó, csak ilyen senkinek való!!!!"
SZERESS ÍGY :)

1-2 hétköznapi pitty-putty

Talán két hete voltunk vendégségben egy itt megismert kedves aranyos / nyal :)/ magyar párnál. Náluk kóstoltuk meg először az itteni tiszta tehén tejet. Tudni kell, hogy a bolti tej itt szinte ihatatlan. Nagyon rossz mellékíze van, ezért sem Győző, sem a Kory nem volt hajlandó meginni. Én is, és Eszter is, csak tejeskávénak tudtuk elfogyasztani. A lényeg a lényeg, a friss nyers, csöcsös tehéntej: ISTENI volt!! És azóta már sikerült is beszereznem heti 6 litert költségtérítés mentesen a főnökömék nagyon kedves barátjától. Érdekes, hogy amikor szóltam Nekik, hogy szeretnék tejet venni, és van-e ismerősük, lévén igencsak vidéki életet élnek, élünk, szóval azóta Ők is a hozatott tejet isszák, eddig meg eszükbe sem jutott. Egy élő példa a több ezerből a kiwi-k kibogozhatatlan észjárására :)))
Más...
Pár napja rohantamban megláttam egy birsalmafát. Még le is lassítottam, mert nem igazán hittem a szememnek, meg amúgy is romlik a látásom közeledvén a 40-hez.
De az volt, birsalmafa.
Tegnap a Kory-val ledézsmáltuk a fát, és holnap birsalmasajt csinálódik a konyhámban, persze nem magától, mert az ugye nem megy, és amúgy sincs akkora szerencsém, hogy a manócskák megcsinálják. A Győzi nagyon szeret ténykedni, és a lekvárokat, meg hasonló pepecs melókat Ő végzi. Majd megemlítem, hogy mihamarabb meg kéne csinálni, hátha megalkuszunk, és a "majd ledolgozom Édesem...." mondattal leveszem a lábáról :)

2011. március 13., vasárnap

Cikk

Itt a megjelent cikk:

http://www.fmh.hu/hetvege/20110312_forditott_vilag___irany_uj_zeland

Fordított világ, irány Új-Zéland

Amit itt leírok, csak és kizárólag a saját tapasztalatom, tapasztalatunk. Mindenki másként éli meg még ugyanazt a helyzetet is, ezért tartom fontosnak, hogy ezzel kezdjem a beszámolómat - kezdte Új-Zélandról küldött beszámolóját Lakatosné Máthay Helga.


2011. március. 12. szombat

A név sokak számára ismerősnek tűnik Fehérváron. Igen, arról a Helgáról van szó, aki a férjével, Győzővel és két lányukkal, Korallal és Eszterrel immár a távoli földrészen, Auckland déli vidéki részén élnek - így szerencsére elkerülte őket a pusztító földrengés -, s a döntésüket azóta sem bánták meg. Itthon vállalkozásuk volt, a 40 éves Győző asztalosként dolgozott, a 38 éves Helga árnyékolás-technikával foglalkozott, Korall a Kodolányi János Középiskolában, Eszter pedig a CBA magániskolában tanult. Innen folytatódjék a beszámoló:

Mióta az eszemet tudom, mehetnékem van. Úgy éreztem, nem lehet, hogy egy helyen éljem le az életem. Mire tinédzser lettem, már fél Európát bejártam a szüleimnek köszönhetően. Nyughatatlan vagyok, az egyetlen biztos pont a magánéletem. 14 évesen ismerkedtem meg életem párjával, és a mai napig, 24 éve kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban élek. Házasság, gyerekek gyorsan egymás után, aztán a mókuskerék. Eleinte a mehetnékünket nyaralásokkal csillapítottuk, ideig-óráig ment a dolog, de hazaérkezésünk után csak szenvedtünk, és a következő utat tervezgettük. Gyönyörű helyeken jártunk, de csak beszélgettünk arról, hogy nem nyaralni, hanem letelepedni kéne, olyan helyen, ahová más nyaralni jár. Változtatni akartunk az életünkön.

Győző hosszú időt töltött egy cégnél mint asztalos, ahol alkalmazott volt, és ezután lett vállalkozó. Sok idegeskedéssel, feszültséggel, vitákkal és rengeteg munkával járt.

Úgy éreztük, ha így folytatjuk tovább, nem érjük meg a nyugdíjat, esetleg felbomlik a család, pedig együtt szeretnénk megöregedni. A hétköznapok hajtása, a küzdés egyszínűvé, sablonossá tette az életünket. Persze nem tagadhatom, hogy a kialakult gazdasági és politikai helyzet is hozzájárult a döntésünkhöz: nem túlélni, hanem élni! 2008 tavaszán, egy régi ismerőssel történt véletlen találkozást követően pattant ki az ötlet, hogy Új-Zéland lesz a célpont. Soha nem jártunk itt azelőtt, csak arra hagyatkozhattunk, amit hallottunk, az interneten találtunk. Elkezdődött a szervezkedés. Találtam egy magyar bevándorlási ügynököt, és egy magyar családot, akik már itt éltek. Mindkettőjükkel találkoztunk még otthon, és a költözés eldöntetett. A családdal akkor tudattuk a döntésünket, amikor már biztosak voltunk abban, hogy végigcsináljuk azt, amit elterveztünk. Nem volt egyszerű, de megértették, hogy a saját utunkat kell járnunk.

Elsőként, 2008 kora őszén Győző és Korall repült ki, még itthonról házat béreltek, s másfél hónap után sikerült is asztalosként elhelyezkednie, majd a munkavállalási engedélyt is megkapta. Pedig angolul szinte nem is tudott. Helga és Eszter két hónappal később - mire sikerült eladniuk az itteni házukat, és elintézték labrador kutyatenyészetük kiviteli engedélyét - csatlakozott a család másik feléhez. Mindent egy lapra tettek fel, új életet kezdtek, vállalva döntésük összes következményét. Győző után, közben már Helga is talált magának munkát, hétköznap délelőttönként egy tojásfarmon dolgozik. A lányok iskolába járnak, s már eldöntötték merre mennek tovább, így a főiskola és az egyetem vár rájuk. Tavaly szeptemberben beadták az állandó tartózkodási és letelepedési engedélyhez szükséges papírokat, és most várják az eljárás végét. Közben ott is elkezdtek egy saját vállalkozást - találékony a magyar -, vettek egy mobil hot-dog kocsit, s hét végeken járják a rendezvényeket.

Sokan azt hiszik, hogy annak, aki elhagyja Magyarországot könnyű, hiszen olyan helyre költözik, ahol jobb a fizetés, nincsenek nehézségek. Nem így van! Be kell illeszkedni és bizonyítani, mindent elölről kell kezdeni, újra alapot emelni, és építkezni rá. Sokan nekivágnak, feladnak mindent, de nem tudnak beilleszkedni, vagy nem is akarnak. A legfontosabb, hogy az egyensúlyt megtartsuk. Honvágy? Természetesen van. Szerencsére nem akkora intenzitással, hogy letaroljon minket, a már említett egyensúlyt próbáljuk megtartani. A megszokott dolgok hiánya a honvágy. A fehérvári belváros, az ismerősökkel való találkozás, a húsvéti locsolás, a piac, a kultúra, amihez hozzászoktunk, és minden, amit az ember nem is vesz észre, csak ha már nincs. A szülők, testvérek, rokonok hiánya teljesen más érzés, erősebb és intenzívebb. Szeretünk itt élni, de magyarok vagyunk, így álmodunk, így is élünk itt, ám a gyökereket nem lehet elszakítani, mert az bennünk van!

Címkék: Új-Zéland, új élet

2011. március 10., csütörtök

Dilemma

A helyzet adott, a gyereknek segíteni akarok! Sokszor hallottam, annak idején, hogy "de hát az Anyád vagyok, csak jót akarok Neked", meg "ismerlek mint a tenyeremet".....már tudom, hogy hiába a "jó akarás", nem tudjuk mit segíthetünk. Ismerni meg még magunkat sem ismerjük kellő képen, nemhogy a gyereket. Én magam sem tudom, hogy mit akarok, általában, vagyis néha tudom.....vagy nem??? A gyerek halmozottan hátrányos, mert a génjeimből kapott bőven, -reprodukálódott- így Ő sem tudja általában, vagyis néha...vagy nem? hogy mit is akar :)
Hagyjam, hogy az élet oldja meg? Közben nézem, ahogy tanul, tapasztal, megéli amit úgysem hisz Nekem el. Tudom, hogy ez a helyes út, csak olyan jó lenne ha nem kellene minden lépcsőfokot Neki is megmásznia. Igaz, ettől lesz EMBER!
Azt hiszem, most elegem van Szülőnek lenni, nem akarok az lenni, valahogy más szemszögből kellene nézni a dolgokat. De hogyan, milyen módon?
Látom előre mi fog történni, nem tudom talán a saját mostani életem tapasztalata, vagy az előzőeké, esetleg mindkettő. És tele a hócipőm, hogy látom, azzal meg pláne, hogy minden úgy is történik ahogy látom. Nem neheztelhetek rá, hiszen Ő nem látja, és persze ennyi idősen nem is hiszi el, Én sem hittem el soha semmit. Igaz, Én azért nem mert pontosan tudtam, hogy a "jó akarás" az Nekem nem jó. Az annak jó, aki "jót akar".
Megvan a megoldás!!!!! NEM AKAROK JÓT! és akkor minden rendben lesz!

2011. március 9., szerda

Taupo Body Art Festival











Hol volt, hol nem volt Apának volt egy jó napja.... :)
Mindenféle kukkolás nélkül, és persze anélkül, hogy rálépjek neki, és hanyatt lökjem leshette a ciciket, csajokat! Sőt, ahogy látni, Én fotóztam, és minden lehetséges cicimutogatós csajt megkértem, hogy pózolásszon már egy kicsit a nem is annyira kicsi Uram mellett :) Mondjuk amint látni be be csúszott egy pasi is, de ennyi mezítelen test mellet ez már igazán nem akkora bibi :))))))))
KÉPEK

2011. március 8., kedd

Füge

Na tessék most meg rámjött a szófosás, mondjuk ez elég sűrűn előfordul Velem, de írni annyira nem megy jól mint beszélni :)
Tehát a FÜGE! Imádom, a világ legszebb gyümölcse, és egy gyerekkori élményem is fűződik hozzá. Amikor még a tv-t csak lentről láttam, mert ugye nem voltam elég magas, hogy szemtől szembe találkozzunk volt egy rajzfilm a címe Az idő urai. Ebben volt egy kis srác aki elveszett, meg sok minden történt Vele, de nem is ez a lényeg. Ebben a filmben láttam először fügét. Beleszerettem, első látásra, pedig fogalmam nem volt, hogy mi is az, akkor még. Sok év eltelt mire kiderült, hogy ez egy gyümölcs, és amikor először belekóstoltam a szerelem elmélyült egy életre. Vagyok még így dolgokkal, például a labrador imádata is ilyen. Szintén gyerekként láttam a Végtelen történet című filmet. Volt abban egy repülő kutya, ami mint kiderült szintén később egy labrador volt és szintén egy életre szerelem volt. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, talán előző életeimben szerettem meg a labradort, és a fügét is.... :) És talán a férjemet is, mert az is szerelem volt első látásra, és egy életre szól! :)
Folytatva a kis elkalandozásom után, elmentünk egy rendezvényre Hamiltonba, / Ágica tudja hol van :)/ és onnan hazafelé, amolyan hátsó utakon jöttünk, az út szélén pedig láttam egy hatalmas csodálatos fügefát. Sírni tudtam volna, de komolyan!!! Teljesen elgyengülök amikor meglátok egy fügefát, SZERETEM! Persze megálltunk, és mennyei volt, hatalmas öklömnyi mézédes gyümölcsök, csak zabáltam. Nem igazán lehet evésnek mondani amit ott és akkor végbevittem, de nem szégyenlem, hiszen a Szerelem már csak ilyen :)))
A fának tulajdonosai is vannak, és megengedték, hogy akármikor, akármennyit hozhatunk.
Nem tudják még mit tettek! :)))))))))))))))))))))))))))))))))))

Beszámoló

Ha minden igaz szombaton, a Fejér Megyei Hírlap-ban ez a beszámoló megjelenik. Én vagyok az elkövető, és még nem tudom, hogy töpörödik-e vagy az egészet leadják. Ide a teljes anyagot beteszem. Nagyon jó lenne, ha az egész megjelenne, mert van benne pár névre szóló üzenetem!
Van egy kis hasonlóság egy régebbi írásomhoz, na ez nem a véletlen műve :)

Fordított Világ,

avagy Viszlát, irány Új-Zéland

Amit itt leírok csak és kizárólag a saját tapasztalatom, tapasztalatunk. Mindenki másként éli meg még ugyanazt a helyzetet is, ezért tartom fontosnak, hogy ezzel kezdjem a beszámolómat!

Mióta az eszemet tudom, mehetnékem van. Úgy éreztem, nem lehet, hogy egy helyen éljem le az életem, ami egyszeri, megismételhetetlen kaland.

Nagy a világ, és kevés az idő!

Ez a gondolat talán azért is alakult ki, mert nagyon sokat utaztam gyerekként is. Mire tinédzser lettem már fél Európát bejártam a Szüleimnek köszönhetően.
Nyughatatlan vagyok, az egyetlen biztos pont a magánéletem. 14 évesen ismerkedtem meg életem párjával és a mai napig, 24 éve kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban élek. Házasság, gyerekek gyorsan egymás után, aztán a mókus kerék. Szerencsém volt, mert a "Jobbik felem" is olyan kalandvágyó, mint Én. Eleinte próbáltuk a mehetnékünket nyaralásokkal csillapítani, ideig-óráig ment a dolog, de pár héttel a hazaérkezésünk után csak szenvedtünk, és a következő utat tervezgettük. Gyönyörű helyeken jártunk, de csak beszélgettünk mindig arról, hogy nem nyaralni, hanem letelepedni kéne, olyan helyen ahova más nyaralni jár.

Változtatni akartunk az életünkön. Valami mást csinálni, valahol máshol……..

Otthon vállalkozásunk volt, az építőiparban dolgoztunk mindketten. A férjem hosszú időt töltött egy cégnél mint asztalos, ahol alkalmazott volt, és ezután lett vállalkozó. Sok idegeskedéssel járt, nem alvással, feszültséggel, vitákkal, rengeteg munkával. Úgy éreztük, ha így folytatjuk tovább nem érjük meg a nyugdíjat, esetleg felbomlik a család, pedig együtt szeretnénk megöregedni. A hétköznapok hajtása, a küzdés, egyszínűvé, sablonossá tette az életünket. Persze nem tagadhatom, hogy a kialakult gazdasági és politikai helyzet is nagyban hozzájárult a döntésünkhöz. A lányok lassan pályaválasztás előtt álltak, és fogalmunk nem volt milyen szakma, vagy diploma biztosíthatná azt, hogy ne küzdéssel teli életük legyen. A pénz nem minden, de nagyon fontos ahhoz, hogy boldog lehessen az ember.

Nem túlélni, hanem élni akartunk.

2008 kora tavasszal, egy régi ismerőssel történt véletlen találkozás és beszélgetést követően pattant ki az ötlet, hogy Új-Zéland lesz a célpont. Azt nem mondhatom, hogy gyerekkori álmom volt itt élni. Néha szóba jött, de nagyon elérhetetlennek tűnt még ötlet szintjén is. Az viszont fontos szempont volt, hogy elég messze van, és a bevándorlási lehetőségek is adottak.

Soha nem jártunk itt azelőtt, csak arra hagyatkozhattunk, amit hallottunk, esetleg az interneten találtunk. Minden fellelhető netes infót és fórumot folyamatosan látogattunk, sokat olvastam, megpróbáltam okulni mások hibáiból és elkezdődött a szervezkedés. Találtam egy magyar bevándorlási ügynököt, és egy magyar családot, akik már itt éltek. Mindkettőjükkel találkoztunk személyesen még otthon, és a költözés eldöntetett. A családdal akkor tudattuk a döntésünket, amikor már biztosak voltunk abban, hogy végig csináljuk amit elterveztünk. Nem volt egyszerű, de megértették, hogy a saját utunkat kell járnunk.

Labradort tenyésztettünk otthon és el kellett dönteni, hogy jönnek vagy maradnak a kutyáink. A lányokkal leültünk és elmeséltük nekik, hogy mennénk, de nem tudjuk, mi legyen a kutyákkal. A családi tanács gyorsan döntött: JÖNNEK!!!

A barátaink, és a családunk bíztattak minket, persze volt visszhangja a döntésünknek, de soha nem érdekelt, hogy ki mit gondol, viszont a véleményéhez mindenkinek joga van, ezt tiszteletben tartom. Más életébe, gondolataiba nem lehet belelátni, és a döntéseinkért magunk vagyunk felelősek vállalva annak minden következményét. Így ha nem sikerül nem lehet másra hárítani a felelősséget!

Sok intézkedni való volt, mert a lehető leghamarabb jönni akartunk. A döntést követően hat hónappal a Férjem, és a nagylányunk már a repülőgépen ültek. Én, és a kisebbik lányunk 2 hónappal utánuk indultunk, mert a házeladást még be kellett fejezni, és a kutyák kihozatalának az intézése is az utolsó pillanatig tartott. Mindent egy lapra tettünk fel.

Mire megérkeztünk a férjem már talált munkát, egy asztalos vállalkozásban dolgozik, a mai napig ugyanott. Intéződtek a papírjaink, és kezdtük az életünket elölről.

Én nem kaptam ilyen könnyen munkát, és már sok mindent csináltam mire megvettük az első vállalkozásunkat. Most elsősorban ezzel foglalkozom. A lányok iskolába járnak, egyelőre az otthoni rendszerhez viszonyítva, középiskolába. Már eldöntötték merre mennek tovább, így ezután főiskola, és egyetem vár rájuk. A Labrador tenyésztést folytattuk, már volt három gyönyörű alom Nálunk.

Letelepedés szintjén ott tartunk, hogy beadtuk szeptemberben az állandó itt tartózkodási engedélyhez a papírokat, ez a letelepedési engedély. Kapcsolatban vagyunk a bevándorlási hivatallal, ügyintézővel és várjuk az eljárás végét.

Sokan azt hiszik, hogy annak, aki elhagyja Magyarországot könnyű, hiszen olyan helyre költözik ahol jobb a fizetés, nincsenek nehézségek. Nem így van! Be kell illeszkedni, bizonyítani, bizonyítani, és bizonyítani. Mindent elölről kell kezdeni, újra alapot emelni, és építkezni rá. Sokan nekivágnak, feladnak mindent, de nem tudnak beilleszkedni, vagy nem is akarnak. A legfontosabb szerintem, hogy az egyensúlyt megtartsuk. Ami hiányzik azt olyannal pótolni, ami az új környezetünkben tetszik. Sok házasság megy tönkre egy ilyen megmérettetés alatt, hiszen nincs segítség mindenki magára van utalva, és ilyenkor derül ki, hogy ki milyen ember.

Mára már az internet áthidalja a kommunikációs nehézségeket, bármikor lehet a családdal, barátokkal kapcsolatba lépni, de így is nagyon lazulnak a kötelékek. Ezt elsősorban a barátokra értem. A külföldre költözés sajnos együtt jár a kapcsolatok eltűnésével. Persze az olyan barátságok, amik otthon is szeretetre alapultak, azok megmaradnak, teljesen mindegy hova költözik az ember.

Honvágy??? Van, természetesen van. Szerencsére nem akkora intenzitással, hogy letaroljon, és a már említett egyensúlyt próbáljuk megtartani. Azt hiszem a megszokott dolgok hiánya a „honvágy”. A gyönyörű belváros, az ismerősökkel találkozás bármikor bárhol, a karácsonyi vásár, a locsolkodás húsvétkor, a piac, a kultúra amihez hozzászoktunk és minden amit az ember nem is vesz észre, csak ha már nincs. A szülők, testvérek, rokonok hiánya teljesen más érzés…..erősebb, intenzívebb.

Nagyon büszke vagyok a lányaimra, a férjemre, hogy helytálltak. Mindenki tette a maga dolgát. Ez nagy rizikó volt, hiszen ha egyikünk nem bírja az ittlétet minden bizonnyal haza megyünk. De beilleszkedtünk egy olyan társadalomba ahol sok mosolyt, szeretetet kapunk nap, mint nap. Amikor már itt is előre köszönnek a boltban, mert megismernek, vagy a benzinkutas mosollyal fogad és már pontosan tudja milyen üzemanyagot tankolsz, és a bevásárláskor több ismerőssel is el tudsz csevegni, akkor már itt vagy otthon. Eddig eljutni nagyon nehéz.

Nem akarunk Új-Zélandiak lenni. Magyarok vagyunk, Magyarul álmodunk, úgy is élünk itt, és az unokáim is beszélni fogják a Magyar nyelvet bármilyen nemzetiségű is legyen majd az apjuk. Velem csakis Magyarul beszélnek majd. Nem szakadunk el, hiszen a gyökereket nem lehet elszakítani, az Bennünk van.

Szeretünk itt élni, de ez nem általános. Van, aki csak szenved, és nem találja a helyét. Itt is a nagy ŐSI szelekció működik - vagy megszoksz, vagy megszöksz -, ami nem megy azt nem szabad erőltetni. Mindenkinek ott a jó, ahol jól is érzi magát! Nem lehet sablonokat írni, hogy ezt meg azt csináld, és tuti menni fog minden.
Én bízom Magamban és az ösztöneimben, abban amit magammal hoztam a lelkemben, az otthon szerzett tapasztalataimban és hiszem, hogy itt sem megy másképpen semmi.

Mennek a napok, hetek, hónapok, dolgozunk, de vannak terveink amiket meg tudunk valósítani, és igen, sok mindenben könnyebb itt, de ennek ára van!

Ami biztos a lelkünkben sokkal nagyobb nyugalom van, és amikor az óceánhoz elmegyünk, biztosak vagyunk benne, hogy jó helyen vagyunk.


Én tisztában vagyok vele, hogy hatalmas szerencsénk volt, és nagy segítséget kaptunk FENTRŐL mióta eldöntöttük, hogy Új-Zélandon szeretnénk tovább élni, de a KITARTÁS és az OPTIMIZMUS azért nagyon jó barátnak bizonyultak! Hála ezért!
Szeretnénk megköszönni a Családunknak, és akik hitték, hogy sikerülhet, hogy úgy engedtek el, hogy nem sajnálkoztak, nem sírtak, hanem mosolyt láttunk az arcukon amikor elbúcsúztunk! Tudom, hogy drukkolnak, hiányzunk nagyon, és valahol a szívük mélyén haragszanak is, mert eljöttünk. Sajnálom, de ez az egy élet van Nekik is, Nekünk is!

Ez a szösszenet nem az Én agyam szüleménye, de az életem rugója........
"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A LEHETETLEN NEM LÉTEZIK”

Lakatosné Máthay Helga

ÁKOS

" Nem tűntem el, csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel".....
Itt vagyok, csak sokszor nincs kedvem, meg amúgy is, meg mittudomén....
De most maradva az első mondatomnál, és főleg Ákos-nál, meg persze a számomra új nagylemeznél, aminek a címe A katona imája, hááát, nagyon szeretem! Állandóan a fülemen van, hallgatom, reggeltől-estig, és még erre is alszom el! Minden album ennyire elvarázsol, mert elgondolkodtat, megmozgatja a lelkem, a szívem. Ezen a korongon már vagy 2 hete rágódok, agyalok, cikáznak az érzelmek a lábam kisujjától a hajam száláig oda-vissza. Sok nagy kérdést vet fel, és nagyon sokat gondolkodom a mondatain.
Mire megy el az idő? Miért nem csak azt csináljuk ami fontos? Az egy dolog, hogy az élet rövid, de még mennyire, de mi a fenének csinálunk egy csomó felesleges dolgot, amire nemhogy más, de még mi magunk sem emlékszünk vissza? Szelektálni kellene! Csak azzal lenni aki a számunkra a legfontosabb, vagy legalább megpróbálni. Mit fogok megbánni majd a végén? Már most tudom!!! Az elvesztegetett időt, és ezen nem lehet változtatni.
És még ezer kérdés amire válaszokat keresek magamban.........