2011. június 27., hétfő

Változtattam

Valahogy most ez a külső illik az itteni időjáráshoz. Tél van, de ez nem hóval jár, hanem eszement mennyiségű esővel. Persze ettől gyönyörű zöld minden, és amikor végre kisüt a napocska, annyira, de annyira bírok neki örülni, hogy az már nem emberi. Bezzeg nyáron meg annak örülök, ha esik..........
Itt lép életbe a következő jellemzés Rólunk NŐKRŐL hogyaszongya:

A NŐ NEM TUDJA, HOGY MIT AKAR, CSAK AZT, HOGY MIT NEM!
És ezzel Én is pontosan így vagyok, apróbb kivételektől eltekintve :)
Amúgy érdekes mióta itt élünk mennyire jóban bírok magammal lenni. Eleddig nem tudtam ki lakik ott legbelül, de mivel itt sokat vagyok egyedül, és sokat jár az agyam...elemzek, megosztok, kipakolok, emésztek / de itt nem a megfogható táplálékra gondolok/ így többé kevésbé megismertem, és megszerettem a bennem lakó akárkit, akit mondjuk nevezhetünk "kicsi Én"-nek :) Eddig is itt volt, de mivel nem voltam vele kettesben sokat, nem hallottam, hogy segíteni akar.
"kicsi Én" érdekes egyéniség, sokat tanultam Tőle, és a megérzéseiből, tanácsaiból. Ráadásul sok mindenre emlékszik amire Én nem. Biztosan most sokan enyhén szólva hülyének néznek, de abban a korban vagyok amikor az ember napi szinten elgondolkodik, hogy MIÉRT IS??? Persze tudom, hogy ehhez nyugalom kell, és elkapni olyan érzéseket, gondolatokat amik amúgy ha nem figyelünk csak úgy tovasuhannak. Én szeretem megélni az örömömet, a szerelmemet, a bánatomat, a haragomat, és minden csodás emberi érzést......tanulok belőle, egyre többet és többet. Viszont sokszor, de nagyon sokszor érzem azt, hogy ezt már megéltem, és pontosan tudom, hogy reagáljak, vagy ekkor jön elő "kicsi Én"? :) Olyan utazások ezek amikor kívülről látom, érzem mi történik, minta nem Én döntenék, nem Én beszélnék. Ha így folytatom mire ténylegesen megöregszem, külsőleg is, valamilyen föld felett lebegő életet fogok élni. Talán addigra már nem érint meg az emberek instabilitása. Nekem ez a legrémisztőbb tulajdonság ami létezhet. Ha látom Valakiben, hogy imbolyog, nem tudja merre, minek, hova???? Csak van.....elfecsérli ezt a gyönyörű életét. Hagyja, hogy apró, amúgy egy pillanat alatt megoldható, problémák letarolják, és csak úszik az árral, amerre a víz viszi. Nem akar semmit, nem él meg semmit, nem is ÉL!
Elkalandoztam....bocseszka :)

5 megjegyzés:

  1. Igen, a bizonytalansag az a dolog, amitol nagyon hamar meg kell szabadulni mindenkinek.:)

    VálaszTörlés
  2. Ez talán nem is bizonytalanság, hanem inkább gyávaság. Aki nem mer élni, nem meri vállalni semmiért a felelősséget. Sodródik, ugye akkor nem történhet semmi rossz, hiszen bármit is hoz az élet lehet mindig másra mutogatni. Nem Én tehetek róla, nem az Én döntésem volt, mindig a másik a hibás. Bizonytalannak lenni más, az csak egy állapot ami elmúlik, hiszen mielött döntesz bizonytalan vagy, aztán jön a szikra, és már tudod is merre menj. De Te akarsz menni, és kezedben a kormány, így már jöhet akármi tudni fogod mit tegyél!!!!!! :)

    VálaszTörlés
  3. Igen, igaz, egyik sem jo.:) Legkonnyebb a feleloseget masra haritani.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szép az új háttér! Ezek NZ kancsókák? Úgy értem autentikus? Szívesen tanulmányoznám ott helyben:)))

    VálaszTörlés
  5. Ezek nem Zélandi kancsókák, talán inkább valami keleti lehet :) A hátterek között találtam és megtetszett ezért került ide. Először esős volt a háttér, mert sokat esett éppen,de aztán rájöttem, hogy nem elég, hogy esik még a blogom is esős legyen???? :) hát nem! így lettek a kancsók :)))))
    Szerintem itt nincs is ilyen tradicionális kézművesség, semmi sem. Vagyis van fából faragás, csontból faragás, és van még valami fonásféle levélből. Ezekből táskákat fonnak, és valamilyen szoknyaféle. Na, ennyi van, kancsócska nincs :))))))

    VálaszTörlés