2010. május 31., hétfő

Fogyi

Az előző bejegyzésem végén jutott eszembe, hogy nem is írtam a fogyó kúrámról.
Ez életem legnagyobb harca, a kilóimmal. Már nem tudom megszámolni hányszor fogyóztam, és híztam vissza, aminek meglettek a következményei, de erről publikusan nem beszélünk :)
Volt amikor 2 hónap alatt adtam le 25 kilót, nagyon csinoska lettem, de az élettől is elment a kedvem, a szexről ne is beszéljünk, így ez az állapot tarthatatlan volt. Próbáltam kordában tartani a súlyomat, de amikor a mozgást abba hagytam, és visszaállt a régi rend az a leadott 10-20 kiló azonmód vissza is kúszott. Annak a híve voltam, hogy nem kell mérleg, mert úgyis látni a rucikon, hogy mi a helyzet, de ez így nem jó. Mert mire látni addigra már beindult a visszadolgozás, és annak nagyon nehéz véget vetni, pláne megfordítani. Szóval ez a teória is megdőlni látszott.
Én olyan típusú ember vagyok aki zabál, ha baja van. Embertelen módon!!! Mások lefogynak az idegességtől, és hízok mint az állat. Így volt ez azelőtt is, hogy kijöttünk volna. Mire kiértem a család után két hónappal már 96 kilót nyomtam. Talán életemben nem voltam ennyire kövér, és nagyon szarul érintett amikor elmentünk ruhát venni és 20-as nadrág volt jó rám.
Aztán szépen itt elkezdett lemenni a sok kiló. Egy ideig magától, aztán besegítettem a testemnek, és rádolgoztunk egy kis Zumba-val. Az elején minden nap tornáztam, de mostanra heti 4-5 alkalommal. Ez tart 4 hónapja, mármint a tornás rásegítés, összesen eddig 22 kiló ment le. Most 12-14-es a méretem. Még szeretnék 4-5 kilót leadni mielőtt haza megyünk, mert tudom, hogy otthon mindenki tömni akar majd. Itt nem eszünk sertés húst, és zsírosan sem főzök, heti legalább egyszer hal van, amit otthon nem ettem meg. A pocsolya haltól kiráz a hideg, de az itteni halak nagyon finomak. Sok a zöldség, gyümölcs, kevés a kenyér, és persze teljesen más mint otthon. Itt lapra szerelt kenyeret lehet elsősorban kapni, ha olyat szeretnénk enni ami otthon van azt magunk sütjük, de ez nagyon ritkán van..........jobb is így :)
Tehát újra napi torna, sőt erősen gondolkodom a kettőben, és a kaját a lét fenntartás szintjére leredukálom. Otthon nyár van sok szép, csinos lány...........ne már, hogy lemaradjak :)))))))

Bulis hétvége

A dolog azzal kezdődött, hogy a nagylányom barátja kamion sofőr. Nem olyan régen kapott egy új kamiont amitől teljesen el van ájulva. Én, mivel női személy vagyok, ennyire nem vagyok oda a járművekért, de Ő nagyon örül, így Én is vele örülök. Szóval ezt a mesterséget családi berkeken belül űzi, az apukájának dolgozik....Nem gondoltam volna, hogy egy kamionnak is kell party-t adni, de itt ez a szokás. Szombaton estére meghívtak minket egy jó kis evészetre, ivászatra.
Csináltunk gulyást egy hatalmas lábossal, és olyan fél 5 felé mentünk hozzájuk.
Nem voltak még sokan a lábos gulyást a család azonmód bementette a házba ahol a nagymama nem bírta abba hagyni az evését :)
Szépen gyülekeztek az emberek, közben a többi kamiont is megnéztük. Amikor megérkezett az alkony, kivilágították a kamionokat, na így már szépek voltak.
Volt valami nagyon érdekes ami megdöbbentett. A srác anyukája maori, apukája pedig kiwi, és libanoni keverék.Ne is mondjátok már ez sem semmi, ha a gyerekek együtt maradnak, és gyerekeik lesznek, vagyis az unokáim ............. érdekes katyvasz :) De magyarul biztosan tudni fognak az hétszentség!!!!
Tehát vacsora.... egy nagy garázsban volt. Voltak ott sok kiwik, és sok maorik, az egyik a garázs egyik felében a másik, a másik felében. Nem beszéltek egymással, pedig egy család.
Nem értettem a dolgot, és tulajdonképpen most sem értem.
Azt már hallottuk, hogy nem kedvelik egymást a kiwik, és a maorik, de ennyire testközelben még nem tapasztaltam ilyet. Valaki magyarázza ezt meg nekem!!!
Aztán buli kettő :)
Vasárnapra meghívtuk hozzánk a kiwi barátainkat, nem kis hátsó szándékkal, mert ugye megyünk haza, és a ház magában, van egy macsek is........nem kell részletezzem a dolgot :)
A változatosság kedvéért szintén gulyás :), itt nagyon szeretik, nekünk sem volt ördöngösség mert gyorsan megvan. Csináltam még Gundel palacsintát, ennek is nagy sikere volt.
Még mielőtt megkértük volna Őket a nagy szívességre kaja után, mert azért megvártuk, hogy jól lakjanak, Ők mindent felajánlottak előre :) Jönnek macsekot etetni, meg házat nézni, postaládát üríteni, meg amúgy is. Nagy kő esett le a szívemről, mert egy hónap nem rövid idő, velük tudjuk tartani a kapcsolatot folyamatosan otthonról is.
Így alakult, hogy egy hétvégén 2 zabáláson vagyunk túl, és gulyást mostanában nem eszünk, ráadásul plusz fél kilót dolgozhatok megint le :)

2010. május 28., péntek

Megyünk haza....de csak látogatni :)

Akkor még egy lépés hátra :)
Még valamikor januárban vettük meg a jegyeket, és hamarosan indulunk haza, itthonról látogatni.
Egy egész hónapra megyünk aminek a megszervezése, mivel négy gyönyörű ebet is tartunk, nem kis gondolkodás, és főleg nem kis összeg. Sikerült egyik itteni labrador tenyésztő barátunkkal lebeszélni a dolgot, aki még engedett is az árból, nem is keveset, de így is NZ$1600 a dolog anyagi része.Szerencsére a kajájuk benne van.
Meg ugye egy hónapig nem lehet a házat sem csak úgy itt hagyni, ezért a kiwi haverjainkat kértük meg, hogy heti 1 alkalommal jöjjenek, nézzenek körül. Na, ez annyira nem lesz drága, mert egy gulyásparty-t kértek, meg kapnak mellé bónuszt is Gundel palacsinta formájában :))
Mostan a lelki dolgok :)
Nekem nagyon vegyesek az érzelmeim a hazalátogatással kapcsolatban..............
Mennék is meg nem is! Azért döntöttük el, hogy hazalátogatunk, mert találkoztunk itt olyan családdal akik nem voltak otthon 5 évig, aztán egyszer csak hazaköltöztek, annyira elhatalmasodott rajtuk a honvágy.Pedig menő üzletük volt már, mindenük megvolt.Nem szeretnénk Mi is így járni, ezért teszünk egy próbát. Persze majd többet is, de lassan két éve vagyunk itt, és ha nagyon a lelkem mélyére nézek azért hiányzik sok minden.
Mindig megpróbálom az egyensúlyt megtartani, ami hiányzik az helyett valami mást találni.....
Eddig működött, és remélem nem zavar meg minket a látogatás, mert nagyon szeretünk itt élni.
Sokan azt mondják, hogy 1-2 hét után hiányzik Zéland, már alig várják, hogy visszajöjjenek.Ismerek olyat akit viszont ezek a látogatások tartanak "életben". Egész évben azért hajt, gürcöl, hogy aztán elköltse a pénzt az útra.Én ezt nem értem!!!! Hónapokat van otthon, és amikor jön vissza akkor sír.De visszajön!!
Azt hiszem az aki egyszer végre kitalálja, hogy mit is akar valójában annak nagy szerencséje van :))))
Hát...készülődünk, már kifosztottuk a $2 boltokat, és az Otarai piacot :)
Mindenkinek valami kis apróság vagy éppen nem apróság, eddig egészen jól megúsztuk, igaz már hónapok óta a Trademe-n is ezeket a kütyüket vesszük. Nem vagyunk nóóóóóómálisak :))))
Aztán onnan meg ide az itteni haveroknak.......többe kerül ez mint azt az ember előre kiszámolgatja.

Jó lenne már túl lenni rajta..................................................

Magyar Klub

Amikor az ember nekilódul ide a világ másik végére, szinte biztosra veszem, hogy az első 10 kérdésben benne van, hogy "hol vannak itt magyarok, és hol lehet találkozni Velük??".
Mi eddig nem jártunk Magyar Klubba, mert amikor az előbbi kérdést feltettem azoknak akiket kijövetelünk előtt megismertem és ugye evidens, hogy már itt éltek hát.....................nem valami jó dolgokat meséltek, és nem szerettem volna kitenni magam mindenféle kellemetlen helyzeteknek.
Egy szó mint száz, pár héttel ezelőtt elmentünk. Azt a hírt hallottuk, hogy új elnök van, és nagyon jó lesz, és lesz sok program, fiatalok idősek majd együtt örülünk és nagyokat beszélgetünk megosztva a mindenféle tapasztalatokat. Összesen két alkalommal voltunk ebben a klubban.
Most kellene egy pályázatot hirdetnem, hogy szerintetek mi lett a vége. Nem teszem ezt, mert nem sokan olvassátok a blogot, nem lenne fer, így leírom :)
Lényeg a lényeg, hogy nagy csalódás volt az egész!!! Az igaz, hogy finom magyar kolbászt vettünk, és ez volt a két alkalom legnagyobb durranása.
Amit ott láttam, és sajnos hallottam, ugyanaz a kellemetlenkedés, és még sok jelzőt írhatnék ide, ami miatt eljöttünk Magyarországról.Én azért költöztem ide, hogy szabad emberként éljek, és ne szabja meg nekem senki, hogy mikor ehetek, ihatok!!!
Nagyon sajnálom, hogy az emberek nem tudnak változni, aki nagyon régóta van itt szóba nem állna a fiatalokkal, azokkal meg végképp nem akik nem 8-10 éve élnek Új-Zélandon.
Jó lenne egy olyan klub ami pont azért létezik, hogy az ide érkezőket segítse, hiszen ez lenne egy ilyen klubnak a dolga, nem az, hogy mindenkit elirtsanak még a környékről is.
Na, mindegy azért tapasztalatnak jó volt.........az biztos ha kolbászt szeretnénk enni majd elmegyünk és veszünk!
Akikkel meg jóban vagyunk, majd találunk más lehetőséget a találkozásra :))))

2010. május 25., kedd

Újra itt........ :)

Visszafelé fogok írni, mármint nem lentről kell majd olvasni a bejegyzéseket felfelé, és jobbról balra, hanem az időben visszafelé, mert nagyon sok mindent kihagytam.
Délelőttönként majd gondolkodom, hogy miről írjak, aztán ebéd gyártás után neki látok.......
Nem kell a napi munkámhoz nagy agykapacitás, és sokat vagyok egyedül, már a szófosás nem megfelelő arra, hogy a gondolataimat ne emésszem tovább :)
És az emésztésről jut eszembe :)
A mai bejegyzés: A Gomba
Mert itt van bizony :) Én eddig csak az üzletekben láttam, pedig Nálunk vidékebben szerintem senki nem lakik aki onnan jött ahonnan Mi.
Szóval a minap bekoppantott hozzánk a szomszédbácsi a feleségével, és betuszkoltak egy hatalmas vödör gombát. Első körben majd a frász kerülgetett, emlékezve a sok otthoni tapasztalatra. Egyszer sikerült egy egész napos munkánkat a bevizsgálónak úgy ahogy volt a kukába hajítania, egy darab ehető nem volt a kis kosárkánkban.......na erről van szó :)
Tehát nem nagyon tudtam örülni neki, mert egyrészről semmit nem szeretek kidobni /tudjátok jól, milyen ez a berögződött érzés :)/ másfelől pedig félek a gombától nagyon. Na nem azért mintha nagyon agresszív lenne, hanem inkább a hatástól amit az elfogyasztása után produkál. Mert....a legnehezebben emészthető zöldség???? Nem is zöldség, gondolom :)
Na, szépen megpucolgattam, szétosztottam, mert nem vagyok egy irigy ember, és a főnökömnek is vittem belőle. Nagyon örültek neki, a kedvence.....ennek Én is nagyon örültem, egy nyelvcsapással több :)
Én tésztára csináltam belőle szószt, sonkával. Nagyon fini lett!!
Ma reggel amikor indultam a melóba, valahogy a mellettünk lévő legelőre tévedt a szemem, és akkor láttam, hogy annyi hasonló gomba van ott, egy életre el vagyunk látva!!!!
Na, gondoltam....legalább nem kell fűteni a télen :))))