ÁKOS

" Nem tűntem el, csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel".....
Itt vagyok, csak sokszor nincs kedvem, meg amúgy is, meg mittudomén....
De most maradva az első mondatomnál, és főleg Ákos-nál, meg persze a számomra új nagylemeznél, aminek a címe A katona imája, hááát, nagyon szeretem! Állandóan a fülemen van, hallgatom, reggeltől-estig, és még erre is alszom el! Minden album ennyire elvarázsol, mert elgondolkodtat, megmozgatja a lelkem, a szívem. Ezen a korongon már vagy 2 hete rágódok, agyalok, cikáznak az érzelmek a lábam kisujjától a hajam száláig oda-vissza. Sok nagy kérdést vet fel, és nagyon sokat gondolkodom a mondatain.
Mire megy el az idő? Miért nem csak azt csináljuk ami fontos? Az egy dolog, hogy az élet rövid, de még mennyire, de mi a fenének csinálunk egy csomó felesleges dolgot, amire nemhogy más, de még mi magunk sem emlékszünk vissza? Szelektálni kellene! Csak azzal lenni aki a számunkra a legfontosabb, vagy legalább megpróbálni. Mit fogok megbánni majd a végén? Már most tudom!!! Az elvesztegetett időt, és ezen nem lehet változtatni.
És még ezer kérdés amire válaszokat keresek magamban.........