Kicsit elment..........

Kicsit elment a kedvem az írástól.....nem tudom miért :)
De azért vannak híreim is, hamarosan újra kiskutyások leszünk. Dessy a kisebbik sárga szukánk tüzel. Egy héten belül megyünk fedeztetni, és újra kiskutyáktól lesz hangos a ház :) Karácsonyi kiskutyák lesznek, vagyis mire az új családhoz mennek, addigra éppen karácsony lesz.
Nekem ezek az alkalmak mindig nagy boldogságot jelentenek, mert látom mennyi minden öröklődik a gyönyörű kutyáimból a picikbe, és amúgy imádom a kiskutyák illatát. Persze van ezzel munka bőven, főleg azzal hogy illat maradjon és ne szag :) De szeretek körülöttük lenni, beülni az ellető ládába, és órákig nézegetni az újszülötteket, aztán amikor kinyílik a kis szemük, és elindulnak az megint hatalmas élmény.
Most nagy dologra készülünk, mert szeretnék egy webkamerát az alomba rakni, és a weblapunkra felrakni, hogy bármikor, bárki láthassa éppen mit csinálnak, hogyan fejlődnek, okosodnak a drágáim. Még nem tudom hogyan lehet ezt megoldani, de nagyon az ügyön vagyok :)
Most csak pár kép amiket találtam a gépen, de amúgy milliónyi van :)
További infó: www.labloverkennel.com

Harmadik hét

Hétfőn Budapest volt a cél, ügyet intéztünk, de eközben azért csináltunk mást is. A Nagylányom a barátjával eltöltött vagy 5 óra hosszat a vidámparkban, mi addig a parkban lébecoltunk. Estig elment az idő, és úgí döntöttünk, hogy moziba megyünk. Mi az Avatar című filmet választottuk 3D-ben. Nem bántam meg, nagyon nagy élmény volt, fantasztikus!!!!


Kedden este Seal koncert várt Minket Pécsett. Ez már a harmadik Seal koncertünk volt, tudtuk mire számíthatunk, mit kaphatunk. Meg is kaptuk :)))))) Az ember fantasztikus, a zenészei briliánsak, csoda volt a koncert megint :)

Szerdán a barátainkkal mentünk Veszprémbe, zenei fesztivál volt. Úgy volt, hogy mindketten jönnek, de sajnos egyikükkel kellett beérnünk. Így nem igazán lett az este olyan amilyet szerettünk volna, és azt hiszem ha előre tudjuk, hogy nem lesz teljes a létszám nem megyünk el. A végére már igazán pukkancs lettem, untam, és azt hiszem már nagyon fáradt is voltam.
Zsuzsikám, köszi az estét, sajnálom, hogy nem úgy sikerült ahogy azt elképzeltük :)))))Majd legközelebb :)

Csütörtökön nagy buli várt ránk :)))
Szintén régi barátokkal mentünk kirándulni. Megmásztuk a Rám-szakadékot!!!!
Egész napos kirándulás volt, jóféle reggelivel az árnyas fák alatt és még jobb ebéddel, már kissé elgyengülve :))) Képeket rakok fel erről a megmérettetésről, mert nagyon nagy élmény volt, attól függetlenül, hogy nagyon meleg volt, szerintem legalább 40 fok, és a papucsom is elszakadt, hiszen mi másban menne az ember ide, mint papucsban :))))))
Simi és Tüncike! Felejthetetlen élmény marad Nekünk az a nap!!! Nagyon szépen köszönjük :)))

Pénteken reggel lementünk a Balatonra az Új-Zélandon megismert barátainkhoz. Vagyis ez is kissé bonyolult...........na, szóval
A barátnak van nagy szerelme, akit nevezzünk a barátnőnek, akinek van anyukája /puszi Zsuzsika, köszi mindent :)/ aki pedig egy nagyon fasza kis tábort vezet a Balatonon.
Ide voltunk hivatalosak.
Pénteken reggel landoltunk, és másnap reggel jöttünk el, amit megbántunk, mert maradhattunk volna még legalább délutánig, mert Nekem csak este volt programom.
Sokat fürödtünk, isteni rántott húsit ettünk paradicsom salival, és még sok minden mást is.
Édesek a gyerekeik, fantasztikus a család............!!!!
Este elmentünk a városba a kavalkádba, szintén nagyon jó volt, aztán jöttek a szúnyogok, amin nagyon meglepődtünk. Én még ennyi vérszívót egy helyen nem láttam. Éjjel dinnye evés, kis borocska iszogatás, és mentünk volna aludni, de azt nem nagyon lehetett. A rengeteg szúnyog, és a hatalmas hőség................embertelen volt. Nem sokat aludtunk, így már reggel fél 5 körül készülődtünk a partra kicsit enyhíteni az éjjeli hőséget. Azt hittem, hogy hajnalban nincsenek szúnyogok............, de vannnnnnak. Ahogy leértünk a partra arra lettem figyelmes, hogy nagy morajlás van mindenfelé, mire rájöttem, hogy mi az, már meg is támadtak a mocskok. Berohantunk a vízbe, és csak a szemünk volt kint mint a vízilovaknak, de így sem nyughattak. Kirohantunk, és futásnak eredtünk, nagyon vicces volt. Még ennyi szúnyogot életemben nem láttam egy helyen!!!!!
Nektek is köszönet mindenért, nagyon jó volt együtt lenni!!! :)
Még ezen a napon várt rám egy osztálytalálkozó. Én magam szerveztem még innen. Akit tudtam mindenféle közösségi portálokon elértem, vagy közvetlenül, vagy közvetve.
Nem voltunk nagyon sokan, de aki ott volt annak nagy köszönet, annak is aki el akart jönni, de programja volt. Sokat beszélgettünk, amolyan kötetlen dumcsiparti volt, és szerintem jól éreztük magunkat. Hiányoztak már nagyon a régi osztálytársak, talán a távolság is benne van a dologban, nem tudom. Dehogy nem tudom, persze, hogy benne van :)))) Amíg otthon éltem, nem nagyon foglalkoztam ezzel. Itt-ott összefutottunk, vagy hallottam azokról akikkel nem találkoztam.
Köszönöm, hogy eljöttetek, remélem minden évben megteszitek ezt!!!! :)

Vasárnap a családdal töltöttük a délután nagy részét, és az estét.
A Keresztapám hívott minket hozzájuk, és onnan mentünk egy nagyon jó étterembe. Ott voltak az uncsitesóim, Nekik a gyerekeik, és egyik részről a férj is. Nagyon kitett mindenki magáért, és nagyon jól is éreztük magunkat. Fesztelen volt a beszélgetés, nagyon jó volt Velük lenni!!!!
Igaz a vacsinál már inkább a bepakolandó kaja mennyiségéről fecserésztünk, mert állati adagokat kaptunk, és nagyon finom volt a vacsora :)
Köszönöm a szép estét, és a kedvességeteket!!!

Na felpakolom a képeket, mindenki tegye a megfelelő helyre őket :)))))

Második hét vasárnapja

Egy kis szünet után, írok tovább, mert lassan elfogy az ihlet :)
Vasárnap az Anyósom / akit nagyon szeretek / által megszervezett családi bulira voltunk hivatalosak. A Sógornőm barátjánál volt egy vidéki házban. Mire odaértünk már nagyban sütöttek, főztek, együtt volt a család, aminek nagyon örültünk, igaz egy kis félelem is volt bennem, mert az Apósom is ott volt akitől már nagyon régen elvált az Anyós, de soha nem tudott megbocsájtani Neki. Szóval féltem a kabarétól, mert ha jól emlékszem a válás óta nem nagyon voltak egy légtérben, és ez már több mint 25 éve volt. Az Anyósom szája pedig.......sokszor a nyomdafesték sem bírja el :) Nem olyan nagy a család, de valahogy mégis voltunk elegen, és nagyon, de nagyon jó buli volt. Mindenki aranyos, kedves , érdeklődő, nagyon sokat beszélgettünk, és sokat nevettünk. Talán ez hiányzott a legjobban otthon, az önfeledt nevetés, a gondtalan röhögés.
Sajnos a Sógornőmmel nem volt valami fesztelen a kapcsolatunk amíg otthon éltünk. Ez azt hiszem az Én hibám első sorban, de külső tényezők is voltak, aztán talán egy kicsit Ő is benne volt. A lényeg, hogy végre ez is rendbe jött, sokat nem beszéltünk, csak éreztem, hogy szeret, aminek nagyon örülök, mert nagyon fasza csaj, és rettenetesen megrángatta az élet, de talpon van, sőt egyenes gerinccel áll minden gond elé......le a kalappal előtte.
A képeken nem látszik, de voltak nagyon bulis pillanatok is, de azokról nem mesélek, maradjanak meg mindenkinek az emlékeiben :))))))
Azt hiszem a családból senki nem olvassa a blogomat, de azért nagyon szépen köszönöm Nekik ezt a szép napot :)
Külön köszönet Gábornak, akinél a buli volt :) Állati volt!!!!!

Második hét szombatja

Vagyis, mivel az első hét vasárnapján indultunk Romániába, és a második hét péntekjén érkeztünk vissza Székesfehérvárra, így nem sok idő maradt a második hétből. DE..............
Várt ránk egy nagyon kellemesnek ígérkező találkozás. :)
Elöljáróban egy kis történeti visszatekintés.....
2009 valamikor februárjának, szintén valamelyik igen kellemes hétvégéjén, elhatároztuk, hogy elruccanunk egy csodás helyre ami az Északi sziget nyugati oldalán található, és a Tasmán tenger nyaldossa a partját.Igen, igen ez a Piha Beach :)
Én ekkor még nem olyan régen voltam itt, és még nem láttam ezt a gyönyörű partot, ráadásul, mivel Piha szörfparadicsom, gondoltam látok igen jóképű, és még annál is jobb felsőtestű szörfös fiúkat. Na, az a tényállást, hogy a szörfös fiúk csakis jóképűek lehetnek, sajnos megdőlni látszik Én egy olyan legényt sem láttam szörfözni aki egy kicsit is jóképű lett volna, de mondjuk ez betudható a gyengülő látásomnak is, öregszem, ez van :)))
Maga az oda vezető út is csodálatos, kész regény, de a meglepi ott a parton történt...és csak megjegyezném, hogy véletlenek pedig NINCSENEK -pont-
Tehát egy ideje strandoltunk, és amolyan jó magyar szokásként a kaját is előszedtük azon nyomban ahogy megérkeztünk. Azt hiszem előbb ettünk és utána mentünk fürdeni. Jó buli volt, és feldobandó a hangulatot neki láttunk kártyázni a lányokkal. Na ez mindig valamilyen vita alapja lesz, de legalábbis apró káromkodások melegágya. Szépen mondtuk a magunkét abban a hiszemben, hogy a kutya nem érti mit hadoválunk, amikor a perifériás látásomba erősen jobb oldalon feltűnt két fickó akik erősen bámulósra fogták, csak néztek mifelénk.
Átvillant az agyamon, hátha kártyázni akarnak, de aztán ezt a gondolatot gyorsan elvetettem, mert a dolgok felgyorsultak. Közeledtek......és egyre gyanúsabbak lettek, most hirtelen arra gondoltam, hogy ezek tuti magyarok. És láss csodát, azok voltak.
Első kérdés: -Magyarok vagytok??
A válaszom:- Nem! :)
Elkezdtünk beszélgetni, és nem térnék nagyon ki a részletekre talán majd egy másik bejegyzésben, a lényeg, Ők egy testvérpár, már körbejárták a szigetet, töviről-hegyire, és most kezdik itteni életüket.
Egy szó mint száz a fiúk menet közben hazamentek, de a barátság amiért éppen akkor odamentünk, megmaradt, és hozzájuk mentünk látogatóba.
Visszatérve a nagyon kellemesnek ígérkező találkozóra...
Már reggel korán indultunk, mert Budapesten át kellett mennünk ami magában is egy kész rémálom, de azt hiszem ezt zökkenőmentesen sikerült teljesíteni. Valamikor 9 (?) körül érkeztünk, és egész nap sokat beszélgettünk, ettünk. Kaptam pacal pörköltet az Anyukájuktól, és sok minden más finomság is akadt. Megbeszéltük, hogy elmegyünk hozzájuk a Balcsira, ott nyaralnak majd pár napig Ők is. Ez egy következő bejegyzésben lesz.
Estefelé még átszaladtunk egy ismerősüknek a születésnapi bulijába, ahol szintén ettünk/mindenhol ez volt :)/, jót beszélgettünk, aztán felvettük a nyúlcipőt, mert haza is kellett érni. Azt hiszem a véletleneknek, amik ugye nincsenek, értelmük van. Nagyon nehéz amúgy is olyan barátot találni akire bármikor, bármiben számíthatsz, szó nélkül is ért, és még egy kicsit beléd is lát. Ilyet keres az ember, a saját környezetében, munkahelyén, egész életében, de ritka, nagyon ritka.
Nagyon jó barátokra találtunk akkor Piha-n, köszönünk nekik minden eddigit, és ezután eljövőt :))))

Az első hét

Megérkeztünk, innen folytatom......
Valamikor péntek éjjel, azaz szombaton hajnalban 2-3 körül tudtunk elaludni, még pakolásztam kicsit, a csomagokat rendezgettem. Szombaton reggel 1/2 5-kor keltünk, hiszen 10 óra az eltolódás amiről elfelejtettem a szervezetemnek időben szólni, és megkérni arra, hogy a lehető leggyorsabban alkalmazkodjon :)
Szóval hánykolódtam, aztán 5 körül reggeli és kigondoltam, hogy elmegyek sétálni a városba. 1/2 6-kor útra is keltem a lányokkal, mert Ők sem tudtak aludni, Apát pedig hagytuk még pihizni.
Imádom a reggelt........., és főleg az olyan helyeken ahol látogatóban vagyok. Nem kell belekeverednem a reggeli rohanásba, csak szemlélődöm, mint kívülálló. Ezen felül Székesfehérvár is gyönyörű a maga belvárosával, és utcácskáival. Hiányzott, és hiányzik most is, ott éltem eddigi életem, szeretem a várost úgy ahogy van. Szóval nagyot sétáltunk, ez elég jó kezdésnek bizonyult, mert utána Apát felkapva elmentünk a piacra. A piacok látogatása szintén valahogy hatalmas öröm nekem, nem tudom miért, de vonz mindenhol a világban. Itt Zélandon is kutatom keresem a lehetőséget hova lehet elmenni piacra, nézelődni, vásárolgatni, persze nem nagy dolgokat, inkább maga az érzés ami vonz. Jártam már sokszor Görögországban is, ahol "agora" a neve, voltam Korzikán, ott "marché", Olaszországban pedig "mercato". Igaz ezeknek a piacoknak az itteni, de még az otthoni sem tud a közelébe sem lépni, de nem is ez a lényeg.
De mindegy is hol ,hogyan hívják, ez olyan hely ahol barátságok szövődnek, a környéken lakók életébe leshetsz egy kicsit bele.........élvezem nagyon :)
Szóval piac, de még előtte elmentünk egy kis családlátogatásra. Anyósom testvérét látogattuk meg, akiket egy kicsit megvicceltünk. Azt mondtuk Nekik a kaputelefonba, hogy csomagot hoztunk. Amikor megláttak minket az ajtó előtt, azt hiszem kellőképpen meglepődtek.
A délutánt pihenéssel töltöttük, Én személy szerint mély kómában, másnap reggelig :))))
Vasárnaptól beindult a látogatási roham. Volt már előre lebeszélt találkozó, barátokkal, rokonokkal, szinte az egész hét így ment el. Szerdán megérkezett a nagylányom barátja aki utánunk jött. Kíváncsi volt Magyarországra, így nem akadályoztuk amikor felvetette, hogy jönne Ő is.
Volt fogorvos, bőrgyógyász, nőgyógyász, fodrász, fogröntgen stb.
Közben a családom nagy felajánlást tett, mivel sok évforduló és ünnep közeleg, meghívtak minket Egyiptomba, családi nyaralásra. Menet közben azonban kiderült, hogy ez nem olyan egyszerű, és lett belőle 5 nap Románia. Az Öcsém már többször volt ott, gondoltam jó buli lesz, nagyokat röhögünk majd, a remény hal meg utoljára..........
Már innen is sűrűn írogattam, hogy nem szeretnék felhajtást, csak "lenni szeretnék otthon", de valahogy süket fülekre talált amit kértem. Persze mondhattam volna, hogy kutya fülét, nem megyek sehová, de arra gondoltam ez jó alkalom lesz nagyokat beszélgetni, végre együtt lenni.
Az út 700!!!!!! km volt, nem elég Nekem a 32 órás repülőút még ez is, de mindenért áldozatot kell ugye hozni, akkor hajrá!!!! 10 óra alatt értünk Székelyudvarhely-re, ahol egy csodálatos panzió fogadott. Tényleg, kívül-belül tiszta, kedves emberek, fantasztikus volt nagyjából 10 percig. Aztán jött a kabaré.............ordítás, ki milyen szobát kapott, és ki mit fizet és ezért mit vár el, nagyon hülyén éreztem magam. Akkor kellett volna azt mondani, hogy irány haza, kár itt eltölteni 5 napot, semmi értelme erre pazarolni sem a pénzt, sem pedig egymás idegeit.
Megkaptam amitől a legjobban tartottam, de ugye ez is mindig így van, bevonzod a gondolataidat.
Apám eltorzult arcát látva, ahogy követeli a neki járó tiszteletet, persze ezt anyagiasítva egy rohadt szobára ledegradálva, és a pénzre, hogy ő fizet ezért neki jár a legnagyobb és legszebb szoba.........na innentől a lehetőségnek, hogy 5 napig végre család legyünk, annyi volt.
5 NAP..... lassan telik, naaaaagyon lassan, durcával, közönnyel, intrikával, tehetetlenséggel, kritikával.............ülünk egymás mellett reggelinél, mindenki udvarias, még néha kedves is. Ülünk egymás mellet a kocsiban, csendben, csak néha szólal meg valaki "semmitmondani". Nekem Románia egy rossz emlék marad a mellett, hogy a természeti csodái tényleg csodák, és biztosan jól is érezheti magát ott az ember..........talán akik amúgy is szeretik egymást mindegy hol is vannak. Nem????
Nem kell ehhez családi nyaralást szervezni, elég a teraszra kiülni és csak beszélgetni, beszélgetni, odafigyelni, érezni, érteni a másikat.
CSAK OTTHON LENNI.....................VÉGRE!

http://www.youtube.com/watch?v=5D3bFB4Iy_s

Indulás-Érkezés

Azon a héten már nem dolgoztam, így volt időm összepakolni, mindent szépen rendesen. Csütörtökön este indult a gép, vagyis inkább éjjel, ha jól emlékszem az utolsó aznap.
Felszálláskor, ahogy láttam Auckland fényeit azon gondolkodtam, sőt azt hiszem talán hangosan, hogy ez nem csak álom volt, ide vissza tudok jönni. Ugye??? Vissza akarok jönni!!!
Útközben rátört egy kisebb fajta pánikroham, csak úgy jött............nem éltem még át ilyet, nem kellemes élmény.
Az útvonal Auckland-Shanghai-Moszkva-Bécs
Az Auckland-Shanghai útvonalat az Air New Zealand-al tettük meg onnan az Orosz Aeroflot vitt minket.A jegyek $ 1900 -ba kerültek, de ezeket már január-február körül megvettük.
Az kiszolgálás kifogástalan volt, a kaja mind a kettő légitársaságnál jónak mondható, sőt azt hiszem az Aeroflot le is körözte az Új-Zélandiakat. Persze a végére már mindenkinek a kaja szagától is hányingere volt., de ez az úttal együtt jár.
Az Aeroflot gépén, a nagy gépen, Shanghai-Moszkva között nem volt minden ülésnél képernyő, így az út maga unalmas volt. Ezen a gépen, ha inni akartunk szénsavas üdítőt, azért külön szólni kellett, de akkor volt teríts-meríts. Kicsit nosztalgikus utunk volt, mert a film amit vetítettek egy nagyon régi orosz mese volt, biztosan emlékszik aki Velem egykorú. A farkasról szólt aki minden áron meg akarta fogni a nyulat. :))) De azért összességében rosszabbra számítottunk az Oroszoktól.
A Moszkvai reptér egy rémálom. A wc-k koszosak, mindenhol dohányoznak, nem tudnak angolul, a tranzit színvonala nem nulla, hanem mínusz. Kényelmetlen székek, nincs légkondicionálás, meg lehetett főni. Voltak viszont mosolyra fakasztó látnivalók. Például a kamera, fent a magasban amivel figyelték a reptéren tartózkodókat. És a poggyászunk szállítására használ traktor. Lásd a képeket :)
Láttunk csillogást, aztán egy lépcsőnyivel feljebb nyomort.Nem tudjuk mire vártak a szerencsétlenek a galériában, de már napok, akár hetek óta is ott lehettek.
Az egész reptérre a káosz, és fegyelmezetlenség volt jellemző, a szokásos orosz "kedvességgel".
Shanghai-ban rend, tisztaság volt, erről igazából nem sok írni valóm van, olyan volt amilyennek egy rendes nemzetközi reptérnek lennie kell, ingyenes internetes lehetőséggel. Le a kalappal :)
A végére már nagyon fáradtak voltunk. A Moszkva-Bécs menetet szinte kómában utaztuk végig, állva is el tudtunk volna aludni.
Bécsbe hamarabb érkeztünk a kiírtnál, de a csomagokra várni kellett, ezért mire kiértünk a reptérről már időben is voltunk.
A családdal való találkozás nagy reményekkel töltött el, érzelmet éreztem, azt gondoltam, végre rendben lesznek a dolgok...........,de a többiről majd később.
Mire Székesfehérvárra értünk zúgott a fejem a sok beszédtől, kiabálástól. Cseppet sem voltak kíméletesek, akkor azt hittem, hogy ez a kíváncsiság, érdeklődés, izgalom, de aztán kiderült, hogy nem így van. Mindenki a saját hangját szerette hallani, Mi meg csak ott ültünk, hallgattunk..............menekülhetnékem támadt.
Megérkeztünk, végre mindenki elment, nagy zuhany és alvás..........
A lakás ahol az egy hónapot töltöttük a szüleimé, felújított másfél szobás, belvárosi tégla lakás. Nagyon jól éreztük ott magunkat. Mindent berendeztek, mindent megvettek amire csak szükségünk lehetett. Nagyon sok munkát öltek bele, és nagyon sok pénzt, ami nagy meglepetés volt. Biztosan sok szeretettel csinálták, de sajnos ezt kimutatni nem tudták, így csak gondolom, hogy mindez a szeretetük jele volt.