A helyzet adott, a gyereknek segíteni akarok! Sokszor hallottam, annak idején, hogy "de hát az Anyád vagyok, csak jót akarok Neked", meg "ismerlek mint a tenyeremet".....már tudom, hogy hiába a "jó akarás", nem tudjuk mit segíthetünk. Ismerni meg még magunkat sem ismerjük kellő képen, nemhogy a gyereket. Én magam sem tudom, hogy mit akarok, általában, vagyis néha tudom.....vagy nem??? A gyerek halmozottan hátrányos, mert a génjeimből kapott bőven, -reprodukálódott- így Ő sem tudja általában, vagyis néha...vagy nem? hogy mit is akar :)
Hagyjam, hogy az élet oldja meg? Közben nézem, ahogy tanul, tapasztal, megéli amit úgysem hisz Nekem el. Tudom, hogy ez a helyes út, csak olyan jó lenne ha nem kellene minden lépcsőfokot Neki is megmásznia. Igaz, ettől lesz EMBER!
Azt hiszem, most elegem van Szülőnek lenni, nem akarok az lenni, valahogy más szemszögből kellene nézni a dolgokat. De hogyan, milyen módon?
Látom előre mi fog történni, nem tudom talán a saját mostani életem tapasztalata, vagy az előzőeké, esetleg mindkettő. És tele a hócipőm, hogy látom, azzal meg pláne, hogy minden úgy is történik ahogy látom. Nem neheztelhetek rá, hiszen Ő nem látja, és persze ennyi idősen nem is hiszi el, Én sem hittem el soha semmit. Igaz, Én azért nem mert pontosan tudtam, hogy a "jó akarás" az Nekem nem jó. Az annak jó, aki "jót akar".
Megvan a megoldás!!!!! NEM AKAROK JÓT! és akkor minden rendben lesz!
En is mar elore rettegek ettol.:)
VálaszTörlésPopper Peter es Csernus konyvek kotelezo olvasmanyok lesznek, ha belepnek abba a korba a kolkok.
Mi felnottek ugy vagyunk vele, hogy okos ember a mas karabol tanul, a hulye meg a sajatjabol.
De mi van a gyerekkel??
Nincs okos ember! Mert ami neked jó az tuti, hogy a másiknak nem, így nem is igazán lehet tanulni mások hibáiból! Ezt Te is tudhatod :)
VálaszTörlésSok okos könyvet olvastam már, és nagyon sok okos elmélet van bennük, de azt hiszem ezt nem lehet tanulni, sem előre felkészülni, mert amikor a szíved érez, az is dönt, teljesen mindegy, hogy az agyad mit akar diktálni. Itt az értelemnek csak másodszerep jut. Könyvet tudnék írni erről, pedig a csajokkal semmi baj nincs, édesek, aranyosak. Csak az Anyai szívem ne lenne, sokkal tisztább lenne a kép :))))
A velemenyunk kulonbozik.:)
VálaszTörlésKülönbözik :))))))
VálaszTörlésÉn is sokat dilemmázok ezen a témán, pedig a neheze még csak ezután jön nálunk... de már előre rettegek, mi lesz pár év múlva, látom szomorú sorsomat :S
VálaszTörlésA nagy elvek és a bevált módszerek tényleg csak arra valók, hogy az ember (vagy az ÉLET?) megdöntse őket. Okosat mondani nem lehet, az anyai szív igenis ösztönösen cselekszik, nem lehet, de nem is kell ellene tenni. A gyerek meg így is, úgy is a saját feje után fog menni - mi is azt tettük -, mi csak annyit tehetünk, hogy ott vagyunk a közelben, amikor megüti magát... Aztán egyszer majd úgyis visszakapják ők is az élettől, amikor szülők lesznek :DDD Igaz, ez sovány vigasz, de majd akkor rájönnek, hogy igazunk volt. MInt ahogy mi is rájöttünk :)) Addig meg... kitartás!
Köszönöm, és kitartok! :)
VálaszTörlésCsak még egy kérdés....mikor kell beleavatkozni? Kell egyáltalán? Megmondjam mit gondolok, vagy csináljak úgy mintha nem is érdekelne?
Ahogy emlékszem annak idején, ha bele avatkoztak azért voltam dühös, ha nem érdekelte őket azért voltam dühös, és ha nagyban helyeseltek az meg gyanús volt :)
Hát ez tényleg nehéz kérdés, és persze nem is tudhatom a választ, mindenkinek a saját vérmérsékletéhez igazítva kell eldönteni, mi lehet a jó. Az én gyerekeimnél általában pont az jön be, ha valamit NEM tiltok... akkor már nem is olyan izgalmas... de ezek ők, na és persze még kicsik, majd úgy 10 év múlva újra jövök mesélni :S
VálaszTörlés