Második hét szombatja

Vagyis, mivel az első hét vasárnapján indultunk Romániába, és a második hét péntekjén érkeztünk vissza Székesfehérvárra, így nem sok idő maradt a második hétből. DE..............
Várt ránk egy nagyon kellemesnek ígérkező találkozás. :)
Elöljáróban egy kis történeti visszatekintés.....
2009 valamikor februárjának, szintén valamelyik igen kellemes hétvégéjén, elhatároztuk, hogy elruccanunk egy csodás helyre ami az Északi sziget nyugati oldalán található, és a Tasmán tenger nyaldossa a partját.Igen, igen ez a Piha Beach :)
Én ekkor még nem olyan régen voltam itt, és még nem láttam ezt a gyönyörű partot, ráadásul, mivel Piha szörfparadicsom, gondoltam látok igen jóképű, és még annál is jobb felsőtestű szörfös fiúkat. Na, az a tényállást, hogy a szörfös fiúk csakis jóképűek lehetnek, sajnos megdőlni látszik Én egy olyan legényt sem láttam szörfözni aki egy kicsit is jóképű lett volna, de mondjuk ez betudható a gyengülő látásomnak is, öregszem, ez van :)))
Maga az oda vezető út is csodálatos, kész regény, de a meglepi ott a parton történt...és csak megjegyezném, hogy véletlenek pedig NINCSENEK -pont-
Tehát egy ideje strandoltunk, és amolyan jó magyar szokásként a kaját is előszedtük azon nyomban ahogy megérkeztünk. Azt hiszem előbb ettünk és utána mentünk fürdeni. Jó buli volt, és feldobandó a hangulatot neki láttunk kártyázni a lányokkal. Na ez mindig valamilyen vita alapja lesz, de legalábbis apró káromkodások melegágya. Szépen mondtuk a magunkét abban a hiszemben, hogy a kutya nem érti mit hadoválunk, amikor a perifériás látásomba erősen jobb oldalon feltűnt két fickó akik erősen bámulósra fogták, csak néztek mifelénk.
Átvillant az agyamon, hátha kártyázni akarnak, de aztán ezt a gondolatot gyorsan elvetettem, mert a dolgok felgyorsultak. Közeledtek......és egyre gyanúsabbak lettek, most hirtelen arra gondoltam, hogy ezek tuti magyarok. És láss csodát, azok voltak.
Első kérdés: -Magyarok vagytok??
A válaszom:- Nem! :)
Elkezdtünk beszélgetni, és nem térnék nagyon ki a részletekre talán majd egy másik bejegyzésben, a lényeg, Ők egy testvérpár, már körbejárták a szigetet, töviről-hegyire, és most kezdik itteni életüket.
Egy szó mint száz a fiúk menet közben hazamentek, de a barátság amiért éppen akkor odamentünk, megmaradt, és hozzájuk mentünk látogatóba.
Visszatérve a nagyon kellemesnek ígérkező találkozóra...
Már reggel korán indultunk, mert Budapesten át kellett mennünk ami magában is egy kész rémálom, de azt hiszem ezt zökkenőmentesen sikerült teljesíteni. Valamikor 9 (?) körül érkeztünk, és egész nap sokat beszélgettünk, ettünk. Kaptam pacal pörköltet az Anyukájuktól, és sok minden más finomság is akadt. Megbeszéltük, hogy elmegyünk hozzájuk a Balcsira, ott nyaralnak majd pár napig Ők is. Ez egy következő bejegyzésben lesz.
Estefelé még átszaladtunk egy ismerősüknek a születésnapi bulijába, ahol szintén ettünk/mindenhol ez volt :)/, jót beszélgettünk, aztán felvettük a nyúlcipőt, mert haza is kellett érni. Azt hiszem a véletleneknek, amik ugye nincsenek, értelmük van. Nagyon nehéz amúgy is olyan barátot találni akire bármikor, bármiben számíthatsz, szó nélkül is ért, és még egy kicsit beléd is lát. Ilyet keres az ember, a saját környezetében, munkahelyén, egész életében, de ritka, nagyon ritka.
Nagyon jó barátokra találtunk akkor Piha-n, köszönünk nekik minden eddigit, és ezután eljövőt :))))