Indulás-Érkezés

Azon a héten már nem dolgoztam, így volt időm összepakolni, mindent szépen rendesen. Csütörtökön este indult a gép, vagyis inkább éjjel, ha jól emlékszem az utolsó aznap.
Felszálláskor, ahogy láttam Auckland fényeit azon gondolkodtam, sőt azt hiszem talán hangosan, hogy ez nem csak álom volt, ide vissza tudok jönni. Ugye??? Vissza akarok jönni!!!
Útközben rátört egy kisebb fajta pánikroham, csak úgy jött............nem éltem még át ilyet, nem kellemes élmény.
Az útvonal Auckland-Shanghai-Moszkva-Bécs
Az Auckland-Shanghai útvonalat az Air New Zealand-al tettük meg onnan az Orosz Aeroflot vitt minket.A jegyek $ 1900 -ba kerültek, de ezeket már január-február körül megvettük.
Az kiszolgálás kifogástalan volt, a kaja mind a kettő légitársaságnál jónak mondható, sőt azt hiszem az Aeroflot le is körözte az Új-Zélandiakat. Persze a végére már mindenkinek a kaja szagától is hányingere volt., de ez az úttal együtt jár.
Az Aeroflot gépén, a nagy gépen, Shanghai-Moszkva között nem volt minden ülésnél képernyő, így az út maga unalmas volt. Ezen a gépen, ha inni akartunk szénsavas üdítőt, azért külön szólni kellett, de akkor volt teríts-meríts. Kicsit nosztalgikus utunk volt, mert a film amit vetítettek egy nagyon régi orosz mese volt, biztosan emlékszik aki Velem egykorú. A farkasról szólt aki minden áron meg akarta fogni a nyulat. :))) De azért összességében rosszabbra számítottunk az Oroszoktól.
A Moszkvai reptér egy rémálom. A wc-k koszosak, mindenhol dohányoznak, nem tudnak angolul, a tranzit színvonala nem nulla, hanem mínusz. Kényelmetlen székek, nincs légkondicionálás, meg lehetett főni. Voltak viszont mosolyra fakasztó látnivalók. Például a kamera, fent a magasban amivel figyelték a reptéren tartózkodókat. És a poggyászunk szállítására használ traktor. Lásd a képeket :)
Láttunk csillogást, aztán egy lépcsőnyivel feljebb nyomort.Nem tudjuk mire vártak a szerencsétlenek a galériában, de már napok, akár hetek óta is ott lehettek.
Az egész reptérre a káosz, és fegyelmezetlenség volt jellemző, a szokásos orosz "kedvességgel".
Shanghai-ban rend, tisztaság volt, erről igazából nem sok írni valóm van, olyan volt amilyennek egy rendes nemzetközi reptérnek lennie kell, ingyenes internetes lehetőséggel. Le a kalappal :)
A végére már nagyon fáradtak voltunk. A Moszkva-Bécs menetet szinte kómában utaztuk végig, állva is el tudtunk volna aludni.
Bécsbe hamarabb érkeztünk a kiírtnál, de a csomagokra várni kellett, ezért mire kiértünk a reptérről már időben is voltunk.
A családdal való találkozás nagy reményekkel töltött el, érzelmet éreztem, azt gondoltam, végre rendben lesznek a dolgok...........,de a többiről majd később.
Mire Székesfehérvárra értünk zúgott a fejem a sok beszédtől, kiabálástól. Cseppet sem voltak kíméletesek, akkor azt hittem, hogy ez a kíváncsiság, érdeklődés, izgalom, de aztán kiderült, hogy nem így van. Mindenki a saját hangját szerette hallani, Mi meg csak ott ültünk, hallgattunk..............menekülhetnékem támadt.
Megérkeztünk, végre mindenki elment, nagy zuhany és alvás..........
A lakás ahol az egy hónapot töltöttük a szüleimé, felújított másfél szobás, belvárosi tégla lakás. Nagyon jól éreztük ott magunkat. Mindent berendeztek, mindent megvettek amire csak szükségünk lehetett. Nagyon sok munkát öltek bele, és nagyon sok pénzt, ami nagy meglepetés volt. Biztosan sok szeretettel csinálták, de sajnos ezt kimutatni nem tudták, így csak gondolom, hogy mindez a szeretetük jele volt.