Az első hét

Megérkeztünk, innen folytatom......
Valamikor péntek éjjel, azaz szombaton hajnalban 2-3 körül tudtunk elaludni, még pakolásztam kicsit, a csomagokat rendezgettem. Szombaton reggel 1/2 5-kor keltünk, hiszen 10 óra az eltolódás amiről elfelejtettem a szervezetemnek időben szólni, és megkérni arra, hogy a lehető leggyorsabban alkalmazkodjon :)
Szóval hánykolódtam, aztán 5 körül reggeli és kigondoltam, hogy elmegyek sétálni a városba. 1/2 6-kor útra is keltem a lányokkal, mert Ők sem tudtak aludni, Apát pedig hagytuk még pihizni.
Imádom a reggelt........., és főleg az olyan helyeken ahol látogatóban vagyok. Nem kell belekeverednem a reggeli rohanásba, csak szemlélődöm, mint kívülálló. Ezen felül Székesfehérvár is gyönyörű a maga belvárosával, és utcácskáival. Hiányzott, és hiányzik most is, ott éltem eddigi életem, szeretem a várost úgy ahogy van. Szóval nagyot sétáltunk, ez elég jó kezdésnek bizonyult, mert utána Apát felkapva elmentünk a piacra. A piacok látogatása szintén valahogy hatalmas öröm nekem, nem tudom miért, de vonz mindenhol a világban. Itt Zélandon is kutatom keresem a lehetőséget hova lehet elmenni piacra, nézelődni, vásárolgatni, persze nem nagy dolgokat, inkább maga az érzés ami vonz. Jártam már sokszor Görögországban is, ahol "agora" a neve, voltam Korzikán, ott "marché", Olaszországban pedig "mercato". Igaz ezeknek a piacoknak az itteni, de még az otthoni sem tud a közelébe sem lépni, de nem is ez a lényeg.
De mindegy is hol ,hogyan hívják, ez olyan hely ahol barátságok szövődnek, a környéken lakók életébe leshetsz egy kicsit bele.........élvezem nagyon :)
Szóval piac, de még előtte elmentünk egy kis családlátogatásra. Anyósom testvérét látogattuk meg, akiket egy kicsit megvicceltünk. Azt mondtuk Nekik a kaputelefonba, hogy csomagot hoztunk. Amikor megláttak minket az ajtó előtt, azt hiszem kellőképpen meglepődtek.
A délutánt pihenéssel töltöttük, Én személy szerint mély kómában, másnap reggelig :))))
Vasárnaptól beindult a látogatási roham. Volt már előre lebeszélt találkozó, barátokkal, rokonokkal, szinte az egész hét így ment el. Szerdán megérkezett a nagylányom barátja aki utánunk jött. Kíváncsi volt Magyarországra, így nem akadályoztuk amikor felvetette, hogy jönne Ő is.
Volt fogorvos, bőrgyógyász, nőgyógyász, fodrász, fogröntgen stb.
Közben a családom nagy felajánlást tett, mivel sok évforduló és ünnep közeleg, meghívtak minket Egyiptomba, családi nyaralásra. Menet közben azonban kiderült, hogy ez nem olyan egyszerű, és lett belőle 5 nap Románia. Az Öcsém már többször volt ott, gondoltam jó buli lesz, nagyokat röhögünk majd, a remény hal meg utoljára..........
Már innen is sűrűn írogattam, hogy nem szeretnék felhajtást, csak "lenni szeretnék otthon", de valahogy süket fülekre talált amit kértem. Persze mondhattam volna, hogy kutya fülét, nem megyek sehová, de arra gondoltam ez jó alkalom lesz nagyokat beszélgetni, végre együtt lenni.
Az út 700!!!!!! km volt, nem elég Nekem a 32 órás repülőút még ez is, de mindenért áldozatot kell ugye hozni, akkor hajrá!!!! 10 óra alatt értünk Székelyudvarhely-re, ahol egy csodálatos panzió fogadott. Tényleg, kívül-belül tiszta, kedves emberek, fantasztikus volt nagyjából 10 percig. Aztán jött a kabaré.............ordítás, ki milyen szobát kapott, és ki mit fizet és ezért mit vár el, nagyon hülyén éreztem magam. Akkor kellett volna azt mondani, hogy irány haza, kár itt eltölteni 5 napot, semmi értelme erre pazarolni sem a pénzt, sem pedig egymás idegeit.
Megkaptam amitől a legjobban tartottam, de ugye ez is mindig így van, bevonzod a gondolataidat.
Apám eltorzult arcát látva, ahogy követeli a neki járó tiszteletet, persze ezt anyagiasítva egy rohadt szobára ledegradálva, és a pénzre, hogy ő fizet ezért neki jár a legnagyobb és legszebb szoba.........na innentől a lehetőségnek, hogy 5 napig végre család legyünk, annyi volt.
5 NAP..... lassan telik, naaaaagyon lassan, durcával, közönnyel, intrikával, tehetetlenséggel, kritikával.............ülünk egymás mellett reggelinél, mindenki udvarias, még néha kedves is. Ülünk egymás mellet a kocsiban, csendben, csak néha szólal meg valaki "semmitmondani". Nekem Románia egy rossz emlék marad a mellett, hogy a természeti csodái tényleg csodák, és biztosan jól is érezheti magát ott az ember..........talán akik amúgy is szeretik egymást mindegy hol is vannak. Nem????
Nem kell ehhez családi nyaralást szervezni, elég a teraszra kiülni és csak beszélgetni, beszélgetni, odafigyelni, érezni, érteni a másikat.
CSAK OTTHON LENNI.....................VÉGRE!

http://www.youtube.com/watch?v=5D3bFB4Iy_s