Két nap és indulunk haza,......itthonról

Azt gondoltam még hónapokkal ezelőtt, hogy mire idáig eljutunk, már nagyon izgulni fogok, ezerrel dobog majd a szívem, és minden izgalommal járó tünetet produkálni fogok. Idefelé így volt...
Nem így van!!! Sajnos!! Sőt....!
Ahogy közeledik az idő, egyre inkább attól van gyomoridegem, hogy elhagyom Új-Zélandot. Ez valahol jó, valahol meg nem. Jó azért, mert szeretek itt élni, nagyon szeretek. Rossz ezért mert egyenlőre nem nagyon találtam magyarázatot a dologra. Keresem magamban az érzéseket, érzelmeket....boldognak kellene lennem, izgulni, majd kiugrani a bőrömből, e helyett szorongok, és csak az tud az eszembe jutni, hogy milyen rossz érzés lesz a géppel felszállni, és elmenni innen.
Remélem útközben majd megtalálom az okot, vagy legalább Magyarországra érve, de még abban is kiegyezem ha addig amíg ott leszünk.
Persze vannak otthon félbehagyott dolgaim, lehet, hogy ezektől félek, talán, habár mostani állapotomban úgy érzem megbirkózom a rám váró feladattal.
Sok olyan dolog vár otthon rám amitől már elszoktam. Sajnos otthon Én voltam a család lelki szemetese, ami egy idő után rettentően nehéz tud lenni. Ezerszer meghallgatod ugyanazt, el is mondod ugyanazt, de süket fülekre talál a véleményed, a tanácsod. Fárasztó mások terheit magadra vállalni, és egy idő után elvárják szinte nincs is kiút.......
Itt a saját, és a közvetlen közelemben élő családtagjaim nyügein kívül nem pakolták tele a szívem és a lelkem mindenféle megemésztendő szeméttel. Ráadásul most már szelektálni is tudok, ami nagy segítség. Mi az ami fontos és oda kell figyelni, vagy esetleg állandó probléma és hiába szeretnék segíteni nem fog menni, mert ugye "a dolgok nem változnak".
Igaz erre Én élő példa vagyok, mert változni, változtatni lehet, de komoly erőfeszítést igényel, rendszeres kontrollt Önmagunkkal szemben, nagy akaratot, és őszinte önismeretet.
Talán a legutolsó a legnehezebb.......Nekem az volt.
Na egy kicsit elkalandoztam a lényeg, hogy talán ha már otthon leszünk megtalálom a csomónak az okát a gyomromban, már idejét nem tudom mikor volt ott utoljára..........nem hiányzott!!!!!

Megpróbálok lazán kezelni majd mindent, arra gondolni, hogy ez a pihenés időszaka, és örömködni az otthonléten :)))) Drukkoljatok :)))))